.

MÁSODIK BIZAKODÓ EMLÉKBESZÉD

(Az újvidéki, novisadi, neusatzi népirtásokról)

 Harminc évvel ezelőtt, néhai Papp Ferenc szervezésével fél tucatnyian tartottuk itt az első megemlékezést az 1944/45 fordulója táján legyilkolt újvidékiekre. 1945 januárjában szintén első megemlékezés volt Újvidéken, amikor az 1942 januárjában legyilkolt más újvidékiek más áldozataikra emlékeztek. Ha visszatekintünk a magyar–szerb együttélés ezer-száz éves történetére, elképesztően sok hasonló sötét eseményt láthatunk. Meg ne feledkezzünk azonban a fényesekről. Róluk Tomislav Nekolić volt szerb államfő szólt bőven még a csurogi emlékmű közös avatása alkalmából. Akkor beszédet mondott Áder János magyar államfő is. Ő annyival mondott többet társánál, hogy a magyar nemzet nevében bocsánatot kért az általunk elkövetett gonoszságokért. Közös sorsunk gyönyörű eseményei közül kettőt szinte kötelezőnek érzem itt és most megemlíteni. Az egyik az ezres évek legelejéről való. Azidőtájt uralkodott a mi Szent István királyunk. Nem sokkal halála után szentté avatták. Azon ritka szentek egyike, akit tisztelünk mi római katolikus magyarok és a pravoszláv szerbek is. A másik gyönyörű eset itt nem messze tőlünk, Kabolban, Koviljban történt mintegy másfél évszázaddal első királyunk szentté avatása után. A szerb egyházi történetírás szerint itt találkozott II. András magyar király az első szerb szenttel, Szent Szávával. Találkozásuk békét eredményezett, elmaradt a tervezett véres háború. Örömükben mái napig álló kolostort alapítottak.

Vagy tizenöt évvel ezelőtt rövid tanulmányt írtam a magyar–szerb viszony sötétebb részéről. Szóvá tettem, hogy ha úgy folytatjuk az együttélést, mint a Rákóczi-féle, meg a negyvennyolcas szabadságharcunk idején, meg szinte az egész huszadik század folyamán, akkor hamar teljes siker fogja koronázni tetteinket: ki fogjuk irtani egymást azon hatalmak örömére, amelyeket évszázadokon át tartó véres harcainkkal megvédtünk ellenségeiktől. A szöveget elolvasták Magyarországon és megkaptam életem egyik legértékesebb kitüntetését: A Megbocsátás és Megbékélés díját.

Mit várnak el tőlünk szerb társaink, amit még meg kell tennünk, hogy ne féljünk az imába foglaltak kimondásától: „Úgy bocsásd meg vétkeinket, amint mi az ellenünk vétkezőknek”? Sokat megtettünk már, de bizonyára van még adósságunk. Ezt is tisztáznunk kell.

A magyarok részéről, saját nevemben megfogalmazom két elvárásunkat.

Az első. Legyen Újvidéken méltó emlékműve az második helyi razzia áldozatainak is, rajta szintén bronztáblán névsorukkal.

A második. Újvidék városa derítse ki, mi lett áldozataink tömegsírjaival.

S amikor így szembenézünk egymással, akkor nyújtsunk kezet, menjünk el Kabolba és mondjuk ki tiszta lelkiismerettel, hogyan várunk bocsánatot.

Kelt Újvidék, Novi Sad, Neusatz városában, az Úr 2020. esztendejének november másodikán tartott megemlékezésünk napján.             Matuska Márton