A kalapdoboz titka
Kagylógyöngybe zárt igazság 6. rész
Hűvös reggelre ébredt, a szürke égbolt esőt jósolt. Első tekintete a kalapdobozra tévedt, így van ez minden reggel. A doboztetőtető alatt elrejtve van az élete, múltja, jelene, amiből koszorút fon a ma még ismeretlen jövőnek. Hosszú vándorútja alatt sorssaruja megkopott, talpa elvékonyodott. Sérülékenyebb lett a benne a lába, olykor egy-egy lélekcserépre mély sebet vág a húsába, kiserkent vére nyomot hagy utána. Gondolatai kertjében bújócskát játszik jövő a múlttal és a jelenben, ahol a remény bimbói már kidugták fejüket a napsugár gyerekek simogatására vágyva. A szirmok még bimbóba zárják színeik kavalkádját, hogy teljes pompájukban megcsodálhassák virágzáskor.
Milyen más a világ a zöldpázsiton elterülő falatnyi lakban, ahol a lélek is otthonra talált, mint a tengerentúli hodályban, hol idegenként ténfergett évtizedeken át. Terített asztalnál üres lélektornak tűntek az ünnepek. Pont itt tartott, amikor arany fény csíkot festett a falon, a szürke felhő mögül előbukkanó nap, sejtetve, ez a nap más lesz, mint a többi, ébresztő a jelenben, a jövőnek. A kettőségben megérkezett egy fényruhába öltözött angyal, szárnyaival megölelte, betakarta, simogatta, A csoda addig tartott, ameddig a Szférák gyönyörű zenéjének varázskoncertje.. Amint véget ért a reggeli csoda, felkelt és vidáman indította útjára a hétköznapot.
Napi teendői között izgalommal várta, hogy leülhessen és folytathassa Kata ráhagyott szüreti történetét, a halálos játszmát.
Az utolsó szüret 2. rész –Halálos játszma-
Az asszony egész úton a múlt fonalát gombolyította. Észre sem vette, amikor a gép a kifutón landolt. Amint feleszmélt szedelőzködni kezdett. A terminál teraszán várta a férje, és megszokott élete. A hálás volt neki, hogy elküldte igazi, otthonába, mert ennek köszönhette a szüreti találkozást, és a csodát, amit átélhetett. Ő nógatta, menjen haza, ameddig az egészsége engedi.
Otthonába érve a megszokott monoton csend, s béke fogadta, még is háborgott a lelke. Hiába csitította, tartotta volna érzelmeit kordában, a gyomra körül szorongást érzett. Nem tudott szabadulni a képtől, a szüreti asztalvégtől, ahol elvarrták a szálakat. Elvarrták? Szívében tőrt döfött a félelem, nem akarta elengedni az érzést, ami újra rátalált. A szüretre mindketten sikeres, tartalmas élethelyzetből érkeztek a mulatságba, a találkozásról mit sem sejtve.
Jól van ez így, tudják, sőt csak is így van jól. Mondogatta magában. Mindketten biztos egzisztenciával, megbízható háttérrel rendelkeztek. Egymás életének fogaskerekeiben nem lehetnek homokszemek. Tudnak egymásról, követhetik egymás útját. Ezt a csodát Isten kegyelmének ajándékaként élhetik meg, melyet kárpótlásul kapták a sorstól.
Az asszony minden reggel ébredése után bekapcsolta a számítógépet. Megnézte van e mozgás a „kedves háza táján”. Semmitmondó ikonok, pár szavas hozzászólások követték egymást. Elkezdődött egy halálos játszma közöttük.
Az egyik poszt alá egyik nap apró piros kis szív került, megértette, a lelkük egy darabja összeforrt örökre, ebből erőt meríthetnek az utolsó leheletükig, ez mindennél többet jelentett számára.
A kis jel azonban óvatosságra intette, képpel, szöveggel még jobban vigyázott, nehogy gyanúba-, bajba keverje, "kedvesét", akaratán kívül. Vigyázott rá, óvta, féltette.
Szüret óta minden nap a szívecskéjét kereste, ám egyik reggel eltűnt, helyette másik ikont látott a poszt alatt, a szíve szakad meg fájdalmában. Megértette a néma üzenetet, valóban be kell, zárni a múlt ajtaját, nem léphetik át a küszöböt, ami mögött a jövő található, a jelenben kell maradni mindörökre.
Elővette a titkon őrzött félévszázadot túlélt megsárgult levél-fecnit, és elolvasni kezdte újra „… a szenvedésben kikristályosodott szeretet a legszebb és legtisztább, fogadd ezt tőlem, hisz megérdemled…”
Könnyeivel küszködve nézte a kusza betűket, majd így szólt, csak úgy magának: - kérem vissza a szívecskémet!
Ez a játszma valóban a haláláig tartott.
Egy év múlva a hamvai megérkeztek a tengerentúlról, kívánságának megfelelően szülővárosának temetőjében helyezték örök nyugalomba, egykori boldogságuk helyszínén, hol most örök álmát alussza.
Soha nem tudjuk meg, vajon, visszakapta a szívecskéjét, amire annyira vágyott.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Megrendítő történet...