2020.05.31. 21:30, Más tollából bejegyezte Vinczer S. Péter
Az engesztelés, magyar sorskérdés
Trianon óta az engesztelés, magyar sorskérdés. Bátorítónk a Megfeszített, támogatónk a Boldogasszony.
Az első világháború megváltoztatta a nemzetek sorsát, s ezt a nemzetek arculatának lassú átváltozása követi. A háború sújtotta népek között egyetlen egy sincs, amelynek élete, sorsa, annyira megváltozott volna, mint a miénk, magyaroké.
Gondoljunk azokra, akiket elszakítottak tőlünk. Gondoljunk azokra az intézményekre, amelyeket 1000 éven át magyar lélek alkotott. Gondoljunk arra a fenyegetettségre, amely létünknek feszül. Eddig sohasem tudtuk azt, hogy ennyire útjában állunk másoknak, mint, ahogy most érezzük.
Minket halálra ítéltek. A haldokló sorsát szánták nekünk, aki ég és föld között lebeg. Az ég nagyon messzi van, de a föld sem maradandó otthonunk.
A magányos haldoklást zúdították ránk, akitől a többiek elhúzódnak s magunkra hagynak. Fát is ácsoltak, s arra is figyeltek, hogy az ember erősen odaszegezett legyen, s hogy elszenvedje, földi szabadságunk a szükség kényszeréből fakad. Töviskoronát is viselnünk kell, hogy átéljük, a végső fájdalom nem a testé, hanem a léleké, az értelemé. A végén minden egy lándzsában összpontosul, amely átdöfött szívünk vérét ontja.
A mi kérdéseinkre a válasz az Örök Ige, aki maga lett emberré, és mint ember meghalt létünk keresztjén. Magára vállalta a halált, a mi halálunkat is, akkor a halál több, mint elmerülés az üres értelmetlenségbe.
A kitüntető engesztelés, mint magyar sorskérdés, a helyesen értelmezett megváltottságunkból származó szent örökség, amit elsősorban köszönthetünk országalapító szent Királyunknak, aki Isten előtt vállalt felelősséget népéért, valamint az Árpádházból származó szentek seregének, de legfőképpen Máriának, a Hit Asszonyának, a Magyarok Nagyasszonyának, akinek oltalma alá helyezett bennünket Szent István királyunk.
Amikor létünknek fojtogató úttalanságában elbizonytalanodunk, s mindezt nehéz szó nélkül hagyni, a csendben mégis ezeket a szavakat hallhatjuk: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet, akkor ez a kegyelem csodája, a megváltottság ajándéka.
Amikor a keserűség kelyhének legalját érzi ajkunk, kívül-belül sötétség környékez, a gyűlölet kinyújtott fojtogató kezét a szívünkre teszi, s minden veszni látszik, mégis azt mondjuk: Atyánk, kezedben a sorsunk. Ez a magyar sorskérdés igazsága, amely az engesztelés méltóságába emel.
Ha van szó, amely magától értetődően hiteles, akkor ez az! Istennek legyen hála.
2020. június 4-én, a Trianon-diktátum 100. évfordulóján,
világrajövetelem 80. évfordulóján.
P. Kozma Imre OH
a Betegápoló Irgalmasrend
magyarországi vezetője
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
