2020.03.16. 00:20, Vinczer S. Péter
Húsvéti gyónás Rómában 2O2O március 15
Valamikor a harmincas évek végén a háború előttre viszem Önöket gondolatban Rómába.
Mint ismeretes, a Trianoni diktátum tiltotta a magyar légierő létezését. Vitorlázó klubokban, és a cserkész vitorlázók teremtették meg a repülés lehetőségeit. A magyar hadvezetés jól tudta, hogy szükség lesz magyar pilótáknak, ezért a vitorlázó pilótákból szerveztek csoportot, akik Olaszországban vettek részt a motoros repülés kiképzésében.
A csoport vezető parancsnoka Czapáry Zoltán volt. A magyar katonai attasé a konzul, a nagykövet, és mások akik Rómában teljesítettek szolgálatot, időnként baráti társaságként egy előkelő vendéglőben szoktak vacsorázni. Czapári úr felesége már tübbször szemezgetett egy érdekes hamutartóval, amely egy porcelán tátottszájú béka volt. Végül már nem hagyta a gondolat, és elhatározta, hogy ellop egyet.
-Uraim, nekem annyira tetszik ez a hamutartó, hogy ezt ellopom. Tehát a béka bevándorolt a ridikülbe...
-Czapári úr engedelmet kért, és távozott a mosdó felé. Intett a pincérnek, közölte vele a "lopást", és kifizette a hamutartót.
Mindez nagyböjtben történt, és a Vatikánba szolgáló egyik püspök úr gyóntatta a derék pilótáinkat. Kihasználva az alkalmat, Czapáriné úrasszony is gyónt, és töredelmesen bevallotta a lopását. Meg is kapta a megbocsájtás feltételeit, miszerint vissza kell juttatni a lopás tárgyát, vagy a kárt meg kell téríteni.
Mivel a megszeretett hamutartótól nem akart megválni, és hölgyhöz nem illő pénzügyet sem a pincérrel folytatni egy hölgynek, így a következő közös társasági vacsorán elmesélta gyónása eme részét, és a penitenciát.
Erre a férje megszólalt, hogy nem volt alapja a gyónásnak, mert Ő már az este kifizette...
Erre megszólal a nagykövetünk, hogy bizony Ő is kifizette, de a konzulunk sem maradt el, és a katonai attasé is fizetett, mivel nem akarták hogy sérüljön a magyarok jó hírneve. A társaság összes férfi tagja felkereste a pincért, és a pincér mindegyiküktől elfogadta a hamutartó árát, akik "katonásan" fizettek.
Hába, a pincér az mindenhol pincér.--- tisztelet a kivételnek.
Vinczer S. Péter
Függelék:
Abban az időben, amikor az első nyugati színvonalú szálloda épült, Budapesten, Abbázziából/Opatijábol felvittem atyai jóbarátomat, a Fisher urat Budapestre. A Fischer úr a Jugoszláv követség alkalmazottainak váltotta a forintot dinára, tehát az "ügyfelelit" meghívta ebédre az Intercontinentál hotel Csárda éttermébe.
Olyan pusztítást addig nem láttam.... a környező asztalokról leették a paprikás kifliket..."emlékbe" szedték össze az evőeszközöket, és láttam amikor az egyik hőlgy egy tálcát a pullóverje alá dugott.
Nem szóltak a pincérek semmit, a Főúr mosolyogva átadta a számlát, az élelem mellett szépen felsorolva az "elfogyasztott" evőeszközöket, és a tálcát... Fizettem mint egy katonatiszt, miközben mosolyogva összenéztünk a Főúrral..... ezek ilyenek súgta halkan...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Elnézést kérek, a helyesírási javító után nem olvastam el, már késő volt. Most javítottam.
Péter