Egy könyv olvasása után.

A  közelmúltban  olvastam egy nagyon érdekes könyvet. Nehezen fogtam neki mivel a téma eléggé távoli az én érdeklődési körömtől, de a véletlen folytán hozzám került, amint a fiamtól megtudtam ő magának hozta ki a könyvtárból és végül hozzám került. De nem bántam meg, mert az emlékeimben régebben volt egy nagy internetes botrány, amit abban az időben nem értettem, de a könyv elolvasása után már tökéletesen tudom milyen helyzetbe került az író és közvetve az emberiség..

A könyv írója Edward Snowden. Az ő általa írt könyv pedig a Rendszerhiba.

Idézet a könyvből:

Napjainkban, bárkik vagytok, bárhol vagytok testileg, fizikailag, egyszersmind máshol is vagytok, külföldön - megsokszorozódva kószálnak az énjeitek a jelutakon, nincs ország, amelyet sajátotoknak nevezhetnétek, és mégis vonatkoznak rátok minden ország törvényei, amelyen áthaladtok. Egy Genfben zajló élet adatai a Beltwayen lelhetők fel. Egy tokiói esküvő fotói Sydneyben vannak nászúton. Egy váránászi halottégetésen készített videók felkerülnek az Apple iCloudjába, amely részben a szülőföldemen, Észak-Karolinában van, részben pedig szétszórva az Amazon a Google, a Microsoft és az Oracle partnerszerverein, szerte az EU-ban az Egyesült Királyságban, Dél-Koreában, Szingapúrban, Tajvanon, és Kínában.

Széltében és hosszában kószálnak az adataink. A végtelenségig kószálnak az adataink.

Elkezdjük generálni ezeket az adatokat már a születésünk előtt, amikor műszaki eszközökkel vizsgálnak bennünket az anyaméhben, és még a halálunk után is folytatódik az adataink terjedése.

Természetesen a tudatosan alkotott emlékeink, az adatok, amelyeket megőrizni szándékozunk, csupán forgácsai azoknak az információknak, amelyek kifacsaródnak az életünkből-többségük a tudtunk vagy a hozzájárulásunk nélkül-üzleti célú és kormányzati adatgyűjtések révén. Mi vagyunk a bolygó történetében az első emberek, akikre igaz, akik viselik az adathallhatatlanság terhét, a tényét, hogy a rólunk gyűjtött adathalmaz talán örökre létezni fog. Ezért van egy speciális kötelességünk. Gondoskodnunk kell arról, hogy a múltunk ezen összegereblyézett darabkáit ne lehessen ellenünk vagy gyermekeink ellen fordítani.

Ma egy új nemzedék száll síkra a magánszférának nevezett szabadságjogokért.9/11-én még nem is éltek;az egész életüket ennek a mindenütt jelenvaló adatgyűjtési kísértetnek az árnyékában töltötték.

Ezek a fiatalok, akik nem ismernek semmilyen más világot, annak szentelték magukat, hogy elképzeljenek egyet, és az ő politikai kreativitásuk és technológiai találékonyságuk ad nekem reményt.

Mindamellett, ha mi most nem teszünk az adataink visszaszerzéséért, a gyermekeinknek talán már nem áll módjukban tenni. Akkor ők és az ő gyermekeik is csapdában lesznek - az egymást követő nemzedékek mindegyike kénytelen lesz az előző adatkísértetének árnyékában élni, kiszolgáltatva a felhalmozott információtömegnek, amely nemcsak a törvény jelentette korlátokon, hanem a képzelet határain is túlnyúló potenciált hordoz a társadalom ellenőrzését és az emberek manipulációját illetően.

Ki képes közülünk megjósolni a jövendőt? Kinek lenne mersze?

Az első kérdésre a válasz az, hogy igazából senki, a másodokra pedig, hogy mindenkinek, kiváltképpen a bolygó összes kormányának és vállalatának. Erre használják az adatainkat. Algoritmusok analizálják őket, magatartási szokások mintázatát keresve, hogy extrapolálják a majdani magatartásokat, egyfajta digitális próféciaként, amely csak kicsivel pontosabb, mint a tenyérjóslás analóg módszerei. Miután beleássa magát az ember a tulajdonképpeni mechanizmusokba, amelyek révén a jövő kiszámítható, megérti, hogy ennek a tudománya valójában tudományellenes, és tragikusan rosszul elnevezett: a megjövendölhetőség tulajdonképpen manipuláció. Egy olyan weboldal, amely azt állítja, hogy, pusztán azért mert tetszik nektek ez a könyv, talán tetszeni fognak James Clapper vagy Michael Hayden  könyvei is, nem megalapozott becsléssel szolgál, hanem inkább kifinomultan presszionál.

Nem hagyhatjuk, hogy ilyen módon használjanak, hogy a jövő ellen használjanak bennünket. Nem engedhetjük az adatainkat arra használni, hogy éppen olyan dolgokat adjanak el nekünk, amiket nem volna szabad eladni, például az újságírást. Ha engedjük, egyszerűen csak olyan újságot fogunk kapni, amit jól esik olvasnunk, vagy amilyet a hatalmasok szeretnének,hogy olvassunk, nem pedig őszinte, kollektív diskurzust, amire szükség van. Nem tűrhetjük,hogy az Isten-szerű megfigyelés,amelynek tárgyai vagyunk˝kalkulálja˝ az állampolgárként kiérdemelt pontjainkat,vagy ˝előre jelezze˝ a bűnözői tevékenységeinket; hogy megmondja nekünk, miféle oktatásban részesülhetünk, vagy miféle munkát kaphatunk, vagy hogy vajon juthatunk – e egyáltalán oktatáshoz vagy munkához; hogy diszkrimináljon bennünket a pénzügyi , jogi és egészségügyi  előéletünk alapján, nem is beszélve az etnikai vagy faji hovatartozásunkról, amelyek gyakorta az adatok által sugallt vagy diktált feltételezések. Ami pedig a legbizalmasabb adatainkat, a genetikai információinkat illeti: ha engedjük, hogy ezeket az azonosításunkra használják, akkor a feláldozásunkra, sőt akár a módosításunkra fogják használni őket-hogy ember voltunk leglényegét átformálják a technológia képére, amely ellenőrizni igyekszik azt.

Persze, a fentieknek már a mindegyike megtörtént.

Eddig az idézet. Nagyon hosszú tudom, de muszáj volt annyit idézni, hogy érthető legyen a probléma, és az akkor kialakult helyzet. Azért, hogy ne legyünk megijedve nagyon a hatályos törvény itt van. https://bplegal.hu/adatvedelmi-torveny/?fbclid=IwAR1Vfr5neLg9PTvf8ACBl7SKl1F0Se3GUCCAaZRJN27pbuKu_vcyw29UvLE

Ettől függetlenül nagyon vigyáznunk kell mindenre, ami rólunk az internetre felkerül, amit megosztunk ,és amiről véleményt mondunk a neten.. Az interneten minden megmarad.