2019.10.23. 23:27, Vinczer S. Péter
Magyar menekültek Magyarkanizsán 2O19 október 23
Pontosan nem emlékszem, hogy hányadikán érkeztek az első menekültek. Akkoriban Édesanyám volt a vöröskereszt raktárosa, tehát első kézből tapasztalta a menekültek viselkedését.
A belügyiek a menekülteket a Népkertben lévő Gyógyfürdőben helyezte el, nem érintkezhettek a lakossággal. Nekünk minden ás mindenki ami/akik Magyarországról érkezetek kedves volt, a lakosság szívesen fogadta volna be az otthonaikba a menekülteket.
Akkoriban fogalmunk nem volt, hogy valójában kik, és melyik oldalról érkeztek, nekünk mindenki magyarnak számított, mert kevés hír jutott el hozzánk a valódi helyzetről.
El voltunk szigetelve egymástól, úgyannyira, hogy az opátiai üzletemben sokszor megkérdezték, a magyarországi vevőink:"Mikor tetszettek eljönni Magyarországról?"
Mire mi eképpen szoktunk válaszolni: Nem tetszettünk eljönni Magyarországról, hanem nemtetszésünkre Trianonban egy határral tetszettek bennünket elválasztani Magyarországtól.
Tehát mint említettem akkor nem tudtuk, hogy kik érkeztek, a megfejtést itt Kanadában tudtam elérni, miután többet megtudtam az 56'-ról.
Ezek szerint kialakult bennem egy felfogás:mond meg hogy mikor hagytad el Magyarországot és megmondom ki vagy! Felfogásom szerint a valódi szabadságharcosok 23 és november 4-e között nem menekültek, ők harcoltak. Akik akkor menekültek, elsők között a kommunisták voltak, akik féltették e bőrüket.
Nem is viselkedtek úgy ezek mint akikre büszkék lehettünk. Szemtelenek, arrogánsak, és követelődzők voltak.
November negyedike után, a Szabadságharc vérbefojtását követően, többségük visszament Magyarországra. Tehát ők kommunisták voltak.
Magyarkanizsán egy maradt, az is azért, mert megtalálta a zsák a foltját. Férjül ment a szarmagyar Sándorov Sándor kommunista lányához. (Így nevezték a kommunista magyarokat nálunk)
.
Természetesen voltak kivételek, akik zsigerből utálták a kommunizmust, akik átélték a meghurcoltatást, a hátrányos megkülönböztetést, nem hitték, hogy lehetséges a jobbrafordulás, és éltek az első alkalommal. Tehát tisztelet a kivételnek.
Végül, de nem utolsó sorban a baloldali ellenzék koszorúzása az 56'-os mártírok sÍrjainál,emlékműveinél olyan, mint amikor az olasz máfia kivégzi az áldozatát, és a temetésére hatalmas koszorút küld. Ha a sírból megtudna szólalni a halott, mit mondana? De ha tudná leköpné a gyilkosainak az utódjait. Ezeknek viszont nincs önérzetük, mint Biszku mondta:keveset akasztottunk. Jobban illene hozzájuk, ha a vérbirák sírjainál
koszoróznának a kameleon kommunisták.
Vinczer S. Péter
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
