.

Karma, bosszú, karma – avagy „ki mint vet, úgy arat” ?

Oly sokszor halljuk ezt a szót olyanok szájából, akik a bibliai „fogat-fogért” elveket vallják. Mostanában sokat foglalkoztat a téma, hiszen napi szinten, a bőrömön érzem az emberi gonoszság hatalmát, fel is tettem a kérdést magamnak, milyen köze lehet a karmámhoz.

Minden –ezzel foglalkozó- ág egy kicsit máshogy magyarázza. Ezekből –és saját tapasztalatból- próbálom bemutatni, mit gondolok én erről. Az ember –felnőtt kortól- vállal felelősséget tetteiért, gondolataiért, mulasztásáért, és szándékaiért. Miért fogalmazok így, egyszerű oka van, mert gyónáskor így vallunk…

„Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre.

Ámen.”

Ebből megállapíthatjuk, hogy milyen következményekkel kell szembenéznünk, az Úr előtt hazatérésünkkor. Ezoterikus szóval élve mivel pakoljuk meg sorspoggyászunkat, amit akár már életünkben elkezdhetünk leróni, jóvátenni, kiegyenlíteni. A bölcs ember, tanul a saját hibájából és igyekszik mérlegének serpenyőjébe minél több Istennek tetsző cselekedetet gyűjteni, hogy bűnei bocsánatot nyerjenek. De! Vajon Istenen kívül, van, joga bárkinek bünteti másokat, valamikori bűnökre –karmára, vagy arra hivatkozva, hogy mindenki visszakapja, amit másnak adott? Nincs! Mert az egyén bűne, vétke csak a sajátja,, annak feloldása, vagy büntetése egyedül Isten feladata. Az ember –aki ellen elkövették-, aki megszenvedte, személyiségének megfelelő szinten kezelheti, az, az Ő joga, ebbe beletartozhat, a bocsánat, a gyűlölet és sajnos a bosszú. Azt viszont soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ennek semmi köze a karmához. Azaz mégis, sőt, bosszúvággyal, bosszúval építi saját bűnlistáját, azaz a saját karmáját. Még nagyobb büntetésre számíthat az, aki más helyett „büntet”, mert ez is duplikált. Ennél egy súlyosabb is létezik a közös –sokszor családi karma-. Mikor többen felsorakoznak megbüntetni azt, aki egy családtagjuk, vagy barátjuk ellen vétet, és kollektív büntetésre szövetkeznek. Nagyon tanúságosak ezek az esetek. Mindig kiválasztanak valakit a végrehajtáshoz, ez soha nem önkéntes alapon megy, mert a magukat okosabbnak, bölcsebbnek hitt, gyávák a sorvégére állnak. Ők csak drukkolnak, bújtatnak, azt hiszik így a felelősségtől távol tarthatják magukat, nem gondolnak arra, hogy dupla büntetésre számíthatnak majd az elszámoláskor, mert nem egy embernek ártanak vele, hanem kettőnek, vagy többnek, a kiszemelt áldozat mellett. Belegondolt már valaki, hogy tömegkatasztrófa áldozatainak milyen valamikori közös karmája lehetett? Vagy észrevette, hogy minden ilyen álságos „karma-oldó” tevékenység után valamelyik szereplőnek milyen gyorsan lefutó szörnyű helyzetet kell megélnie, vagy sokszor olyan veszteséget megélni, ami élete végéig legfájóbb kísérője marad? Ez bizony Isten büntetése, az önkéntes „karma-oldásért” vagy ítészkedésért. Jó lenne, ezen elgondolkodni mielőtt önként belemennénk egy ilyen irreverzibilis feladatba.

Tehát, egyáltalán ne gondoljuk azt, hogy a karma abból áll, hogy saját bosszúvágyunkat bele csomagoljuk, mert ember-embert nem büntethet. Aki ezt felfogja, megérti, holnaptól máshogyan élheti az életét, követve azokat, akik nem csak saját bűneikért kérnek bocsánatot napi szinten, hanem azokért is tudnak imádkozni, akik ellenük vétkeznek gondolatban, szóban, cselekedetben vagy mulasztásban. Így élni tudom nehezebb, de megéri, mert szeretni jobb, mint a gyűlölet, bosszú poklában elégni.