A kommunista bíróságok -sajnos- a rendszerváltáskor nem lettek felszámolva.  Értesüléseim szerint még mindig részben a nomenklatura bírái tevékenykednek, és nem is várhatjuk az eltűnésüket, mert követjük azt az elvet, hogy a gyereket nem büntethetjük a szülei bűneiért.

Ezen az alapon a kommunista bírók-ügyvédek gyermekei nem lettek "B" listázva, minden további nélkül bejutottak az egyetemekre, biztosítva a folytonosságukat. Sőt még a felekezeti iskolák korlátozott felvételi létszámába is betolták a gyermekeiket, és ezzel két célt értek el: kirekesztettek egy vallásos tanulót, másrészt a rendszerváltás után a felekezeti iskola diplomáját lobogtathatták, a biográfiába írva.  Ilyen eset szemtanúja voltam Buffalóban, ahol orvosi továbbképzésre szereztek ösztöndíjakat a helyi magyar orvosok, és megtévesztette őket az ösztöndíj odaítélésében a felekezeti diploma, akinek felmenője kemény kommunista funkcionárius volt.  Megjegyzem, igen nehéz helyzetben voltak a felvételin a tanárok, mert ki merte elutasítani a teljhatalmú párt titkár fiát...

Tehát, ha a ma működő bírók és ügyvédek felmenőit megvizsgálnák, érzésem szerint választ kaphatnánk, hogy miért születnek felmentő, vagy nevetségesen enyhe ítéletek a szocialista bűnözők esetében.

Ha az alábbi idézetet elolvassuk, érthető lesz, hogy miért szeretnének mindent elfeledni, miért beszélnek a megbékélésről, és borítsunk fátylat a múltra, temessük be az árkokat.

Azonban legalább annyit elvárnánk, hogy megkövessék a kommunisták, a mai baloldaliak akik az MSZMP jogutódjainak vallják magukat, a magyar népet. A nyilatkozataik ennek ellenkezőjét tartalmazzák, ha hatalomra jutnának, a Fidesz politikusait családostul irtanák ki. Ez viszont arra mutat, hogy megismétlődne az alább idézett bosszúhadjárat, milliós kirakatperekben. Ha egyetértünk abban, hogy soha többé kommunizmust, akkor fontos, hogy a fiatal generáció ismerje a kommunista uralmi időkben elkövetett terrort, és diktatúrát. Sajnos álságosan éppen a kommunisták kiabálnak a jogállamiság hiánya és a sajtószabadság eltiprásáról. Ezért fontos a fiatalokkal megismerkedtetni a történelmi valóságot, hogy ne üljenek fel a hangzatos kommunista paroláknak, és ígéretes célkitűzéseiknek. A Tanácsköztársaság országvesztő politikáját, és a Leninfiúk  élethalál uralmát jól rögzítette Tormay Cécile Bújdosó könyve.  A második világháború után a megszálló szovjetek oltalmában újra hatalomra kerültek a kommunisták. Tőlük csak egy rövid történelmi időre szabadultunk meg a Horthy Miklós által szervezett nemzeti hadsereggel, és a megalakuló polgári kormánnyal.

Rákosi az ismert kék cédulás választási csalással jutott hatalomra, és véget vetett a több párt rendszernek. Akkor nem lehetett kormányváltásról beszélni, mint ahogyan most teszik a kommunista kabátot kifordított baloldali és ellenzékiek.

Nézzük hogy vélekedik a nálam sokkal tájékozottabb jogtörténész az alábbi idézet szerint:

"A mérleg nyelve náluk mindig baloldal felé billen.

Horváth Attila jogtörténész elemzése szerint a magyar törvénykezés, az igazságszolgáltatás sajnos 1945 után a szovjet megszállással elvesztette kritikusi, szembenézési képességét és a valóság érzékelését. A kommunista diktatúrák közül Magyarországon született a koncepciós perek alapján a legtöbb halálos ítélet, melyeknek indítéka soha nem az igazság keresése, a jogos büntetés volt, hanem a bosszúállás, a leszámolás, a megfélemlítés.

A totális terrorra jellemző, hogy 1950–1953 között kétmillió ember ellen folyt valamilyen eljárás, egymilliót állítottak bíróság elé, 380 ezret ítéltek el. (Az adatok összegzését nehezíti, hogy egy ember ellen több eljárást is indítottak.) 1953-ban 1.300.000 emberről gyűjtött adatok szerepeltek a rendőrségi nyilvántartásokban, mindezeknek a jelentéseknek a jelentős részét az addigra beszervezett 40.000 besúgó gyűjtötte össze. 1945 és 1953 között 220.000 embert internáltak. 1953-ban 40.734 főt ítéltek szabadságvesztésre. Ez az ország lakosságának 0,42%-a. Ekkor már a közel kétszáz börtön és internálótábor tömve volt. Bár minden cellába jóval több elítéltet zártak, mint amennyire azokat eredetileg tervezték, még így is sokaknak várniuk kellett arra, hogy elkezdhessék büntetésük letöltését. Csak az 1946. évi VII. tv. alapján közel 500 embert ítéltek halálra.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt már többen voltak börtönben, mint 1953-ban. A börtönbe zártak és internáltak között 14 püspök (a magyar főpapok kétharmada), 1300 pap (a magyar papság egynegyede), 2400 apáca és szerzetes (a magyar apácák és szerzetesek egynegyede). A forradalom leverése után folytatódott a terror. Bírói ítéletekkel csaknem  600 forradalmárt végeztek ki – ki tudja hány embert vertek agyon a pufajkások –, és újra ezrek kerültek börtönbe, koncentrációs táborokba és tízezreket megfigyelés alatt tartottak."

A megbocsájtást a bocsánatkérésnek kellene hogy megelőzze.  Ám vannak dolgok, hogy a földi életben felelni kell az elkövetett jogsértésekért. A megbocsájtás maradjon az Isten dolga.

A választásokon tartsuk szem előtt a kommunisták, és az utódaik bűneit, és az szerint voksoljunk. Kutyából nem lesz szalonna, tartja a népi bölcsesség, hasonlóan a balos ellenzékből sem lehet patrióta hazáját szerető, a magyar érdekekért, a jóléti társadalmat építő politikus, vagy bíró. Főleg akkor nem, ha tetteivel nem is mutat hajlandóságot.

Az MSZP,  Dk, és a többi ellenzéki pártok kampányaiban különösen kitűnik Dobrev Klára. Apró Piroska, és Dobrev elvtárs bolgár impexes leánya.  Egészen kiváló a családi háttere. Az apja ahhoz a bolgár impexes generációhoz tartozott, akik kirabolták Bulgáriát.  Apró Piroska hasonló országrablás idején volt vezető beosztásokban,  mint az OTP vezére biztosította vejének a kölcsönöket, hogy fillérekért megvehesse a „privatizációban“ dobravert állami ingatlanokat. Egyébként Apró Antall kért és kapott teljes felhatalmazást a tüntetés megfékezésére, és ő adta ki a a prancsot a Kossúth téri tömegmészárlásra.

„Van egy álmom“ hangzik el az kampánybeszédében az amerikai emberjogi harcos Martin Luter King szólama. Tehát még ezt is lopta, mert nem tette idézőjelbe.

Más kérdés, hogy ő beszélhet-e a magyarok nevében és magát magyarnak feltüntetve.

Nem is a vérbeli származása miatt kérdőjelezhető a magyarsága, hanem Illyés Gyula szerint:

„A magyar az, akinek fáj Trianon“. Nem hiszem, hogy neki fáj, hasonlóan a férjének sem, aki a miniszterelnöksége idején elvándorlásra biztatta a magyar fiatalokat.: „El lehet menni“...

Igen Dobrev Klára, az ön férje, az MSZP kormányzása alatt mentek el a magyarok külföldre, a munkahelyhiány, lakáshiány, és a konvergencia csomagok miatt.  Persze erről ön nemigen tud, mert nem érezte a saját bőrén. Több cég tulajdonában, milliós bevételek mellett, és az örökölt Apró villában, amelynek a kiutalása, és birtokba kerülése éppen annyira megkérdőjelezhető, mint a cégeik eredete...

Az ön álma nem más, mint bejutni az EU Parlamentbe, és kívülről fúrni Magyarországot, mint azt tette Niedermüller Péter, és a többi hazaáruló ellenzéki képviselő jó fizetésért.  Ott a tájékozatlan, és a hazájukat eláruló balos politikusok meghallgatják, felveszik a kórusba.

Ön az Európai Egyesült Államoktól vár védelmet, és hogy ott szabják meg, hogy kikkel éljünk.

Mi pedig a magyar honvédségtől várjuk a védelmet, mert  Ők esküdnek fel a Haza védelmére.

Magyarországon már senki sem hisz önöknek, csak azok, akik haszonélvezői voltak a kommunista diktatúrának, és a leszármazottaik.

Azok akik nem szoktak szavazni, most nagyon fontos hogy leadják a szavazataikat a bevándorlás ellenzőire. Azokra kell szavazni, aki megvédik az ország lakosságát a muzulmán hódítás ellen.

Aki nem szeretne találkozni az utcán a késelő, nyakelvágó, erőszakolós muzulmán  migránsokkal, az szavazzon a Fidesz/KDNP jelöltjeire.

Vinczer S. Péter (qdb)