2019.05.04. 23:21, Vinczer S.Péter
Magyarországon holnap lesz anyák napja, amelyet én kevesellek, mert az anyák legalább hetente megérdemelnének egy napot, hogy a gyerekek meglátogassák őket.
Akaratlanul is eszembe jut a gyerekkoromból egy anyáknapi predikáció. Talán máshol is elhangzott, talán nem a magyarkanizsai Szent Őrzőangyalok plébánosa fogalmazta meg.
Már nem emlékszem, hogy az apa miért hagyta el a feleségét, majd újranősült, és a gyerekeket is magával vitte. A mostoha szerette volna, ha őt is úgy szeretné a nevelt fia, mint ahogyan szerette az Édesanyját. A fiút állandóan próbára tette, amit a fiú teljesített.
Mindezzel nem volt megelégedve, és azt kívánta, hogy hozza el a fiú az édesanyja szívét!
A fiú megölte az édesanyját, kivágya az anyai szívet, és rohant a mostohához.azonban belebotlott egy kőbe, és elesett.
Ekkor az édesanyai szív megszólalt: ÉDES FIAM, MEGÜTÖTTED MAGAD?
Igen, ilyen a mindent megbocsájtó anyai szív.
Ilyen a megbocsájtó Édesanya, akit két fia, a legidősebb, és a legfiatalabb már inen-onnan 1O éve nem látogat meg. Pedig az egyik szinte a szomszédságban, a másik 2O kim él .
Az édesanya ennek ellenére naponta rózsafűzért imádkozik értük, és várja, hogy egyszer, mielőtt még nem lesz késő megjelennek egy szál virággal, egy öleléssel.
Boldog Anyáknapját kívánok sok szeretettel.
Vinczer S. Péter (qdb)
Kibédi Ervin:
Ahogy a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
Forrás: Kibédi variációk, Budapest, 1989 - Tv166
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Csodaszép... De ritka manapság az ilyen írás - vers