A bombázások célja, és háttere     2O19 május 1

A második világháború nem csak a fronton zajlott, hanem több síkon. Fontos volt a munkaerő biztosítása a háborús utánpótlás előállítására, és az energia ellátás, hogy a két legfontosabb tényezőt járjuk körül.

Előre bocsájtom, hogy kizárólag a logikai összefüggéseken óhajtok elgondolkodni, és  a tények indítékait keresem.

Több helyen olvastam, hogy az auswitzi munkatáborok lakói valami 3O hadiüzemben dolgoztak. A német hadvezetésnek elsőszámú érdeke volt, hogy a gyártás zökkenőmentesen menjen. Állítólag Gőring amikor látogatást tett, hangsúlyozta hogy a munkaerőnek mindent meg kell adni, hogy a munkát kellő kondícióban végezni tudják. A munkájukért tábori márkában kaptak fizetést, amiért a kantinban szinte mindent vásárolhattak, ami a német lakosságnak már elérhetetlen volt. Megjegyzendő, hogy 1O órakor a második reggelit kapták a dolgozók.

A táborlakóknak voltak foci csapataik, zenekaruk, és színházuk. Mindezek mesének tűnnek, pedig erről maguk a túlélők számoltak be. Az úszómedencék ma is megvannak, és a méreteik nem a német őrök létszámához mérhetők.

A szövetségesek bombázásainak a célpontja az ipari létesítmények, energia központok, és az infrastruktúra szétverése volt a cél.

Azt megértem, hogy a német katonaköteleseket a frontszolgálatra vitték, és az is érthető, ha a megbízhatatlannak számító zsidókat munkaerőnek használták fel. Azon viszont sokat gondolkodtam, hogy miért vitték a gyerekeket, öregeket is a táborokba tehernek. Másra nem tudok gondolni, minthogy őket aljas módon pajzsként használták a németek.  Azt hihették a németek, hogy a gyerekek, asszonyok, öregek jelenléte megakadályozza az értékes munkaerő bombázását. Tévedtek. A szövetségeseknek semmi nem számított, sőt a jelek arra mutatnak, hogy maguk akadályozták a táborok ellátását, hogy a pusztulás mennél gonoszabb legyen, és azt a németekre lehessen kenni, mint a lengyel tisztek kivégzését.

Ezzel kapcsolatban hiába keresgélek, nem találok adatokat, hogy a szövetségesek bombatámadásaiban hány személy lelte halálát.

Az viszont tény, hogy amikor a front a német területeket elérte, akkor a légierőnek parancsa volt, hogy minden ami mozog az utakon, a vasúton, lőni kell. Túlélők számoltak be arról, hogy a szövetségesek megsemmisítették a víztornyokat, tehát a vízellátásban zavar keletkezett, a gyógyszer ellátás szintén elapadt, sőt az élelmiszer ellátás sem volt elégséges.

A szövetségeseknek célja lehetett akár feláldozni a munkatáborokban élőket, hogy a felszabadításkor mennél szörnyűbb helyzetet találjanak. Eisenhower tábornok, amikor meglátogatta a tábort, miután körülnézett kijelentette: No akkor rögzítsék. Now take a record. És elkezdték filmezni a csontváz embereket, az éhen halt, és a tífuszban meghaltakat.

Valami végtelen álságos krokodilkönnyeket vélek felfedezni. A szövetségeseknek, főleg Eisenhowernek a zsidók feláldozása sem okozott gondot, hogy a németek bűneit növelje.

Mivel víztornyokat lebombázták, az amerikai katonák vittek tartályautókon vizet a német hadifogjoknak, akiket odavezényeltek a hullák összeszedésére. Hasonlóan mint a fogolytáboroknál a tartálykocsi  csapját kinyitották, nem állt meg, hanem hajtott, a szomjas emberek meg rohantak utána.

Folytathatnám a kegyetlenkedéseket a győztesek részéről, de minek. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Régi igazság, hogy a győztesek írják a történelmet. Hogy miért nem szabad kutatni, és feltárni az igazságot? Mert úgy tűnik. a győzteseknek is van elég a rovásukon, és kellemetlen volna rámutatni.

Vinczer S. Péter  (qdb)