Az antant valóságosan megijedt a bolsevizmus terjedésétől. Francia és olasz csapatokat küldött, hogy segítse a nemzeti hadsereg felállását.  Ismerve  Horthy katonai erényeit, őt találták a legalkalmasabbnak erre a feladatra, és a közbiztonság  helyreállítására.

Persze nem siettek, hagytak időt arra, hogy a románok kifosszák az országot, gyárakat szereljenek le, és a nyersanyagokat, élelmet, mindent ami mozdítható elvigyenek. Tudták jól, hogy egy kifosztott, éhező és tüzelő nélküli országgal mindent alá lehet íratni.

Nem célom most számszerű adatokat közölni, hogy hány mozdonyt, személy és tehervagont vittek el megrakva, mert ez egy külön cikk terjedelmét is meghaladja. A Nemzeti Múzeum kincseinek megmaradása is csak a régi katonabecsület megtestesítőjének, Bandholz amerikai tábornok határozott fellépésének köszönhető, aki korbáccsal verte ki a fosztogató románokat a múzeumból. A szobrán látható a kezében a korbács.

"Az utolsó csepp vérünkig megvédjük a forradalmi proletár diktatúrát"-ból annyi lett, hogy  Kun Béla 2OO OOO kékhasú koronával kereket oldott, Szamuely szökésében fejbelőtte magát, ami sokak szerint édes halálnak számított az akasztásaihoz képest. Az elvtársak is szöktek, mint a patkányok. A Prónay különítmények nem sokat teketóriáztak, mert tudták, hogy a bírósági eljárások legjobb esetben életfogytigot szabnak ki a tegnapi hóhérokra. Ezt nevezik a kommunisták fehérterrornak.

Sajnos voltak, akiknek sikerült bujkálva elkerülni a megérdemelt kötelet, azt amit oly kéjelgéssel igazgatott az áldozatainak a nyakára Szamuely. Ennek köszönhette Rákosi-Roth Mátyás is, hogy a szegedi csillag börtön biztonságos falai megóvták a lincseléstől.

Később az magyar -orosz diplomáciai közeledés meghozta  számára is a szabadulást, Horthy Kormányzó Úr kiadta Sztálinnak. Cserébe Sztálin nagy ceremónia kíséretében visszaadta a 48'-as Szabadságharc zászlóit.

Nem tudhatta Horthy, hogy olyan embert engedett szabadon, aki vissza fog térni, és szörnyű szenvedést zúdít a nemzeti magyarságra, és megbosszulja a tanácsköztársaság bukását.

A háború befejeztével kommunista küldöttség utazott Moszkvába, és a legnagyobb meglepetésükre, megrökönyödve hallgatták Sztálin utasítását: "Horthyt ne kérjék ki, mert egyrészt öreg ember, másrészt fegyverszünetet kért tőlem."  Maradt tehát a mocskolás, a Hortyfasizmus áltörténelem, a történelem hamisítás.

Az új hatalom sietett megfelelő  törvényeket teremteni, hogy valamiféle törvényes köntösbe bujtassa az osztályidegen "horthyfasiszták" likvidálását.

A katonatiszteket igazolóbizottságok kihallgatásain "szortírozták", és ennek alapján vonták felelősségre.                                            

Rákosi ott folytatta, ahol Szamuely abbahagyta. Ki kellett irtani a képzett katonatiszteket, akik esetleg ellenálltak volna a  népi demokrácia építésének. A tanítókat, akik köztudottan a "nem-nem soha" elveket vallották, meneszteni kellett. A szerencsésebbek megúszták a sima menesztéssel, de sokan börtönben, vagy Recsken, Hortobágyon  kötöttek ki. A tanítói-szerzetes rendeket feloszlatták, a paptanárokat falura száműzték, vagy elítélték... Hosszú lenne felsorolni, de a cél az volt, hogy az ország intelektüelljeit teljesen félreállítsák, és suszterekből, iskolázatlan proletárokból csináljanak minisztereket, és egyetemi tanárokat.

Tehát megindult a tisztogatás.

Bárdossy László miniszterelnök fő bűne az volt, hogy a Parlamentben bejelentette Kassa bombázása után, hogy a Szovjetunióval a hadiállapot beállt. Kötéláltali halál. És akik osztották a halált, sok esetben ügyvédek sem voltak.

"Bűnügyi védő voltál, mondta neki 1945 február 22.-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügy-minisztere, dr. Valentiny Ágoston, aki jártas  az igazságügyi  eljárás valamennyi területén. Magad is sértettje vagy az elmúlt időknek, tehát tudod miben áll a fájdalom, és hogy lehet azt kiegyenlíteni. Objektív gondolkodónak ismerlek, megfogod találni az igazságot, ami fedi a magyar nép érdekeit. Te leszel a  Népbíróságok Országos tanácsának vezetője."

Kérdem én: a sértettektől hogyan lehetett várni nem részrehajló ítéleteket?

És egy további utasítás: "A felelőségrevonásnak kérlelhetetlennek és igazságosnak kell lennie, hogy érezzük: ezeknek a bűnöknek az elkövetői nem várhatnak igazságot, csak megtorlást. És a bíróság nem lehet szakbíróság..."

Ilyen alapvető hozzáállással, ne csodálkozzunk, ha futószalagon gyártották a halálos ítéleteket.

Elegendő ok volt a bűnösség kimondására, hogy harcolt a Szovjetunió ellen.

A Szovjetunióban nyolc tábornokot ítéltek el.

Magyarországon ilyen alapon nyolcvan tábornokot, magasrangú katonatisztet végeztek ki! Egyszóval, lefejezték a honvédséget, és lefejezték a polgári vezetőséget is.

A magyar honvédség vezérkara is megérdemli, hogy névszerint felsoroljuk a kivégzetteket, akik többszörösen meghaladták az Aradi tizenhármat.

Két személyre - vitéz Csatáry József címzetes altábornagy és vitéz lófő kibédi Péterffy Jenő csendőr ezredes - vonatkozóan rendelkezünk  olyan adatokkal, amelyek szerint őket a kihallgatások során agyonverték. Voltak olyan személyek: vitéz nemes Szinay Béla altábornagy  és vitéz nemes Vadászy István címzetes csendőr vezérőrnagy, akik az államvédelmi rendszer zaklatásai következtében öngyilkosságot követtek el. Halálra ítélték, és kivégezték Beregfy Károly vezérezredest, vitéz Deák Ferenc vezérőrnagyot, dr. nemes Fábián Lajos vezérőrnagyot, vitéz  patakfalvi Ferenczy László  csendőr alezredest, Hajnácskőy László csendőr ezredest,vitéz hishindi Hindy István vezérezredest, vitéz Jány Gusztáv nyugállományú vezérezredest, vitéz holosi Karátsony László vezérőrnagyot,vitéz felsőtorjai Kozma István altábornagyot, Láday István csendőr ezredest, vitéz László Dezső vezérezredest, Ruszkay  Jenő címzetes vezérezredest, vitéz Sellyey Jenő vezérkari ezredest, Szilády Gyula csendőr ezredest, Sztójay Döme címzetes  vezérezredest.

A halálbüntetést kegyelemből életfogytig tartó szabadságvesztésre , illetve kényszermunkára  változtatták  András Sándor vezérőrnagy, vitéz Béldi Lajos vezérezredes, vitéz Kuthy László vezérezredes, vitéz nagylaki Rátz Jenő  vezérezredes,  Stomm Marcel gróf altábornagy, primor Dálnoki  Veress Lajos vezérezredes esetében.

A Magyarországon halálraítélt Feketehalmi-Czeidner Ferenc vezérezredest és vitéz Grassz József altábornagyot kiadták Jugoszláviának, őket ott is halálra ítélték, és ki is végezték. Kivégezték Jugoszláviában a Magyarországon életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Szombathelyi Ferenc vezérezredest is. (Állítólag karóbahúzták!?)

Távollétében ítélték halálra  Werth Henrik vezérezredest, Hajnal Lajos vezérőrnagyot.

Életfogytiglan szabadságvesztésre ítélték : vitéz kisbarnaki Farkas Ferencet (távollétében) (Őt a cserkészek perújrafelvétel útján rehabilitáltatták V.P.), vitéz Hellebroth Vilmos altábornagyot, Littomerczky Oszkár vezérkari ezredest, steinloeweni Porzezinsky György vezérkari ezredest, vitéz rimaszombati Szűgyi Zoltán vezérőrnagyot, vitéz Tarnai Béla vezérőrnagyot, Ternegg Kálmán vezérezredest, vitéz nemes Vörös János vezérezredest, nemes  Zsedényi Zoltán  vezérőrnagyot."

Az adatokat Szakály Sándor: TRIANON, HONVÉDSÉG,HÁBORÚ SPORT című könyvéből idéztem.

Mint láthatjuk a honvédséget teljesen lefejezte  a kommunista szovjet szuronyokra támaszkodó új hatalom. Gyakorlatilag semmi nem változott , a hóhérok működtek, csak valami törvényesség látszatot keltő formában. Szamuely gyökerei kihajtottak, és folytatták az akasztásokat.

Megbosszulták a Proletár diktatúra bukását, és nem is titkolták: vitéz Magasházy László nyugállományú vezérőrnagy "az 1919-es tetteiért" került a Népbíróság elé, és életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte.

Alig múlt el tíz év, és a lakossággal nemtudták megszerettetni a kommunista paradicsomot, a felnövő generáció tisztán látott, és reformokat követelt. Ismerős a Parlamet előtti sortűz, Gerő Ernő, Münnich Ferenc, Apró Antal, Lukács György szerepe, Rákosi-Roth Mátyás leszereplése...

Nézem ezeket a neveket, és eszembe jutnak a proletárdiktatúra népbiztosainak a nevei...

 

Vajon ezeket eredetileg hogyan hívták, miért bújnak magyar nevek mögé ezek az emberek?

Miért fontos a magyarosítás, az álarc? Folytatódik a megtévesztés, hogy magyarok követik el a magyar lakossággal szemben az embertelenségeket?

A megtorlás minden várakozást felülmúlt, gyerekeket akasztottak a 18. születésnapjukon!

 

És ezek papolják naponta, hogy temessük az árkokat, miközben a 2/3 megválasztott kormányt akarják erőszakkal  megdönteni, és kiviszik a "niedermüllerek" a vádaskodásukat Brüsszelbe!

És amikor a Tilos rádió a gödörbe akarta lőni a keresztényeket, a rabiátus, a MAZSIHISZ legyintett: "biztos részeg volt", és kapják a kormánytól a milliókat a liberális művészek, a gyűlölettől habzó szájjal gyüjtenek aláírást a kormány ellen, és semmi sem jó nekik. Ha valaki meri őket figyelmeztetni, akkor mindjárt ott homlokán a bélyeg, a fasiszta vagy antiszemita... De rájuk nem vonatkozik a gyűlölettörvény, a lázítás, a közhangulat félrevezetése. Hazudtunk éjjel nappal...

Nem helyes az általanosítás, de azt tudni kell, hogy mindenki követe a saját fajtájának. Otthon is, és külföldön is. Tehát éljünk és viselkedjünk úgy, hogy ne hozzunk szégyent a fajtánkra.

Mi magyarok gyorsan felejtünk, és megbocsájtunk. Felejtették az aradi tizenháromat, és mentek a felmenőink megbosszulni a magyargyűlölő Ferenc Ferdinánd halálát.

Az ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttsége Moszkvában 1945 januárjában aláírta az elébük tett fegyverszüneti egyezményt, melyben kötelezettséget vállaltak: "Magyarország közre fog működni a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek letartóztatásában, az érdekelt kormányoknak való kiszolgáltatásában és az ítélkezésben  e személyek felett."

 

Ezen az alapon a visszamenőleges hatállyal, az újonan megalkotott visszahatású törvények alapján valóságos népirtásba kezdett a "nép nevében" az új hatalom, és feltehetően túl is teljesítette az elvárásokat. Tudomásom szerint a polgári hivatalokat betöltő személyek ellen is irtóhadjárat folyt, és az ország tanult vezetőképes rétegét is likvidálták.

Az utolsó kommunista kormány sietett eltörölni a halálbüntetést... Hogy nehogy rájuk legyen alkalmazva...

A rendszerváltás utáni első parlamentben Zétényi képviselő úr által benyújtott, és megszavazott  törvényjavaslat lehetőve tette volna az elszámoltatást. Göncz Árpád köztársasági elnök nem írta alá, hanem elküldte felülvizsgálatra az alkotmánybíróság elnökének  Sasváry Lászlóhoz, aki lesöpörte, és nem lett elszámoltatás. Sem az 1945-ös, sem az 56-os Szabadságharc utáni megtorlás bíráinak, politikusainak, és verőlegényeinek. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz elszámoltatás, a patkányok előbújtak, és azóta is rágják a nemzet testét.

A kivégzetteket nem lehet feltámasztani, sokukat már rehabilitáltak a bíróságok, és a családoknak visszaadták a becsületet, de a megbékéléshez ez nem elég.  (Elkobzott vagyonuk maradt az elszenvedett nélkülözésekkel, a családok nyomorúságával.) 

A  még élő bűnelkövetőktől a kiemelt nyugdíjakat meg kellene vonni, és elszámoltatni. Sajnos a nemzet testén ez a seb addig nem fog begyógyulni, amíg ez meg nem történik.

Úgy tűnik Kun Bélát is elfelejtettük, unokája Kun Miklós egyetemi tanár azon a Budapesten, ahol a nagyapja élethalál ura volt. Sztálinnak is sok volt amit ott Moszkvában is cselekedett, és kivégeztette. Kun Miklós nem felelhet a nagyapja bűneiért, és nem hiszem, hogy van még valaki, aki elsőkézből úgy ismeri az szovjet-orosz  bolsevista politika zegét-zugát, mint Ő. Azt hiszem, TV műsorában, előadásaiban tárgyilagos, tudását nagyra becsülöm,  tisztelem, szeretem a műsorát. Elfogadjuk.

De... Szálassy unokáját is elfogadnánk?

 

Végül fontosnak tartom nyomatékosítani: a bűn legyen egyformán bűn függetlenül az elkövető származásától.

 

Vinczer S. Péter