Gyökerek.         2019. február 20.

Régóta úgy tartom, hogy a mai baloldal akármilyen fedőnévvel takaródzik, mind egy tőről származnak, mind a kommunisták. A gyökereiket keresve nem mentem vissza túl messzire, csupán az első világháború  végére, hogy megértsem, hogyan vesztettük el a történelmi Magyarországot, úgy hogy a hadaink messze idegenben harcoltak, és csatát szinte soha nem veszítettek még a túlerővel szemben sem.

Édesapám 18 évesen ment önkéntesen megbosszulni "megállj  te kutya Szerbia!" felkiáltással Ferenc Ferdinánd magyar gyűlölő halálát Arad után 64 évvel. Valahogyan elmaradt, hogy megkérdezzem, és magyarázatot kérjek Édesapámtól, de az biztos, hogy abban az időben szégyen volt kimaradni, és elbújni, ha toboroztak.  Ennek hatására van a rajzkönyvében egy karikatúra,  ahogyan a nagy pipogya tátott szájjal kimeresztett szemmel bámulja a vízbeugráló lányokat:"Maradt otthon ilyenfajta egynéhány" a felirat.

 

Az idősektől hallottam: "Nem a fronton vesztettük el a háborút, hanem itthon és a zöld asztalnál."

No de akkor kik voltak, akik már a határon lefegyverezték a felszereléssel hazatérő honvédeket, ahelyett hogy az alakulatok a határt, az ország területét biztosították volna.

Nemrégen vettem meg Tormay Cécile: A bujdosó könyv című naplóját. Amikor bele lapoztam, láttam a képmellékletekből, hogy ebből a könyvből sok mindenre kaphatok választ. Annál is inkább, mert a baloldal utálja, és a könyvei indexen vannak a "haladó liberálisok" szemében. Pedig, gondolom akit 1937-ben irodalmi Nobel díjra terjesztenek fel, az nem lehetett valami kontárféle íródeák. Legalábbis valamikor...

Tormay Cécilet lehet utálni, nem szeretni, de ahogy elolvastam a könyvét, csak annyit mondhatok, hogy tárgyilagosan írta a naplóját, és a nevén nevezi a gyermeket. Talán egy dologban szállnék vitába, hogy az általa zsidóknak nevezett egyének valójában vallástagadó kommunisták voltak, tehát nem zsidók,  esetleg zsidó származásúaknak mondhatók, mivel megtagadták a vallásukat. Számomra soha nem az a lényeg, hogy mi a származása az illetőnek, hanem az, amit elkövet.

Szamuelyék gyilkosságaira mondják, hogy csak egy maréknyian voltak és közülük elegen a köztörvényes bűnözők, de akkor a becsületes, haza hű zsidóság miért nem ítélte el a gazemberek tetteit, akik rájuk is szégyent hoztak. Akkor 1918-19-ben,  1945- ben, a forradalom megtorlásakor 56 után, és most is.

Történelmünk négy időszakában ugyanarról a tőről származnak a magyar nép sanyargatói, irtói, és az ellenzéki bomlasztók: "Országrontók."

Először is szeretném világossá tenni, hogy aki megváltoztatja a családi nevét, ott valami nem "kósher". Az én nevemből  a z betűt kivette a szerb asszimiláció törekvés, de én az első alkalommal visszatetettem. Nagyapámnak elismerték volna a rangját, ha a nevét a Böröcz-öt megváltoztatja... Ha jó volt a dédapámnak, a nagyapámnak, az apámnak, akkor nekem is jó... És nem lett szerb királyi katonatiszt.

Nézzük kiknek nem volt jó a paduai fegyverszünet, amely az országhatárokat érintetlenül hagyta, és teljes  felszereléssel vonulhattak volna haza a hadtestek.

"Az olasz királyi hadsereg főparancsnokságának megbízottai által, a szövetkezett hatalmak és az Egyesült Államok nevében, az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokságának meghatalmazottjaival megkötött fegyverszüneti feltételek alapján november 4.-én du. 3 órakor  a szárazföldi, tengeri és levegőben való ellenségeskedéseket az összes osztrák-magyar frontokon beszüntették."

Akkor minek utazott a Nemzeti Tanács Küldöttsége Franchet d'Esperay francia tábornokhoz fegyverszüneti feltételekért?

 A küldöttség nem teljes névsora: Károlyi, Garami, Jászi, Szende, Diener-Dénes Singler, Deutch, Vágó Jenő, Wilhelm Jakab, Simonyi Henrik, Steiner Hers, Göndör Ferenc, Krausz Nathan, és a lefokozott százados Csernyák.

Esperay nem értette mit akarnak, de ha kérték, adott nekik olyan feltételeket, amely határként a demarkációs vonalakat szabta meg.

Kitüntetéseit felrakva dísz egyenruhában fogadta a küldöttséget, amelynek egyes tagjai rövidnadrágban érkeztek... Csernák előtt megállt, végigmérte, látva a csillagok helyét, csak annyit mondott:

-Hova süllyedt Szent István országa? (Az egyik verzió szerint.) És elment ebédelni, a megterített asztalhoz nem hívta meg a küldöttséget. Aznap éhen maradtak, és eladták az országot, azt amelyik befogadta őket, és lehetőséget, otthont adott nekik.

A proletárdiktatúra kormánya ugyanazokból a személyekből állt  mint Károlyi kormánya.

"Forradalmi Kormányzótanács"

Az elnök  a kereszténybohóc Garbai Sándor. Külügyi népbiztos Kun-Kohn- Béla, helyettese  Ágoston-Augenstein-Péter. Hadügyi népbiztos Pogány-Swarz -József, helyettesei Szántó-Schreiber -Béla, Szamuely- Samuel-Tibor. A belügyi népbiztos Landler Jenő dr, helyettese Vágó-Weiss-Béla. Pénzügyi népbiztos Varga-Weissfeld-Jenő, helyettese Székely-Weissit- Béla, közoktatási népbiztos Kunfi-Kunstatter-Zsigmond, helyettese Lukács-Löwinger-György. /ismerős?/ Kereskedelmi népbiztos Landler Jenő dr. (ideiglenesen), helyettesei Rákosi-Roth-Mátyás, /ismerős?/ és Haunrich József.

A földművelési népbizottság kollégiuma: Hamburger Jenő, Csizmadia Sándor, Vantus Károly, Nyisztor György, szocializáló népbiztos Böhm Vilmos,helyettesei: Hevesi-Honig -Gyula és Dovcsák Antal. Német népbiztos Kalmár-Kohn-Henrik, ruszin népbiztos Szabó Orest dr. Közlekedési népbiztos Erdélyi-Erlich-Mór, helyettese Illés-Braun-Artur...

A főváros élén Preusz Mór és Vincze-Weinberger Sándor. A rendőrség  védőrségének két politikai népbiztosa: Biro-Burger-Dezső, és Seidler elvtárs. Az Osztrák-Magyar bank új kormányzója Lengyel-Goldstein- Gyula."

Balassagyarmaton egy direktóriumtag kérdezte: de hát a Kun Béla mégiscsak magyar?

(Az igazi neve Kohn.)

- Hát evvel a névvel nem fogadtuk volna el!

És ezzel meg is kaptuk a választ, hogy miért vettek fel ezek a bűnözők hangzatos magyar neveket, mondhatnánk álarcot.

Érdemes a könyvet elolvasni, és felismerni a párhuzamokat. A legtehetségesebb embert, Tisza István miniszterelnököt Károlyi megölette. Koszorút küldött, mint a maffia szokta: "A legnagyobb politikai ellenfelemnek". És a király kinevezte a legtehetségtelenebbet...

( A koszorút a család a szemétbe dobatta. Volt oka rá.)

Bárdossyt felakasztották, Nagy Imrét felakasztották, és most az interneten vállalkozót keresnek Orbán miniszterelnök Úr meggyilkolására.

Megint a legtehetségesebbet akarják meggyilkolni, és a legnagyobb országrontónak / országrontóknak átadni az országot a végső pusztításra, telerakni muzulmán terroristákkal...

Felteszem a kérdést: Kik tiltakoztak, és kik zárkóztak el az ilyen és hasonló kijelentések miatt?

Igen, Horthy siófoki főhadiszállására zsidó küldöttség sietett, azzal a kéréssel, hogy ne legyen pogrom. És nem lett. De hol volt ez a küldöttség, amikor Szamuely akasztási körútját járta, és a munkaügyi kormánybiztos akasztófagyártással ígért munkát az embereknek?

Sok a tisztázatlan kérdés, és végső ideje a múltat tárgyilagosan feltárni. Ahogy lehetett Anna Frank naplójából filmet alkotni, Tormai Cécile naplójából is kellene. Ha elolvassuk a naplót, utána nem csodálkozunk, hogy a zsidó mentők mellett voltak zsidógyűlölők is a deportálások idején.

Elevenen él bennem egy Magyarkanizsán megtörtént eset, valamikor 1948-49-ben lehetett. Az iskolánk  igazgatónője szülői értekezletet hívott össze, és a testvériség egységről beszélt,  hogy a nagyszünetben ne különüljünk el a szerbektől, hanem a testvériség-egység szellemében keveredjünk, és játszunk a szerbekkel.

Erre felszólalt egy parasztasszony: "De az istenlova ba... a  meg a maga testvériségit! Maga hiába beszél az én fiamnak testvériség egységrül, mer ű tuggya, hogy a szerbek verték agyon az apját!!!"

Magyarán, ne csodálkozzunk, ha az az ember, akinek az apját, testvérét felakasztotta Szamuely, meggyűlölte őket.

Had idézzek egy párhuzamot 1918. november 3.-ból:

" Megismétlődő durvaság minden, amit mondanak. Mintha ugyanegy tanítójuk lenne. Az utca hangja nap nap után aljasabb lesz, és minden szóban ami hallatszik, kicsattan valami, ami hasonlít a gyűlölethez. A városban csoportosulások látszottak. Gyűlések voltak mindenütt. Az Országház téren felvonult a néhány ezer munkás, és a gettó népe. Lázító beszédek hangzottak. Heltai vállalkozó, Budapest akkori városparancsnoka és egy Bokányi nevezetű szocialista agitátor szónokolt: Le a királysággal! Le a főrendiházzal! Új választások kellenek! De a választásokat ne főispánokkal, hanem népbiztosokkal csináljuk meg!"

Tehát akkor is ment a kormánydöntés nótája, és sikerült a hazatérő elcsigázott katonákkal forradalmat csinálni.

A Károlyi küldöttséget fogadni "Franchet d'Esperaly  Szalonikiból érkezett repülőgépen Belgrádba a találkozásra. Díszőrséget állíttatott a szállása elé. Díszbe öltözött, mellére tűzte az összes kitüntetését, és úgy fogadta azokat, akikről úgy vélte, hogy Magyarország küldöttei. Károlyi Mihály és társai sportsapkával, térdnadrágban és kamásliban jelentek meg. Mintha futballmeccsre mentek volna a Népligetbe. A tábornok meglepetve mérte végig a társaságot. Rideg és lenéző lett. Kezet nem adott senkinek, összefonta a mellén a karját. Kezdetben megütközéssel, majd ironikusan hallgatta végig Károlyi tökéletlen beszédét. Miután pedig átvette a Magyarországot vádoló memorandumot, melynek Jászi volt a szerzője, a lámpa fénykörébe állította a küldöttséget, és figyelmesen megnézte egyiket a másik után. - "Vous etes Juif?"- kérdezte Hatvanitól, aztán Jászira pillantott, aztán Károlyira: "És maguk is zsidók?"

Leplezetlen ellenszenv tükrözött az arcán, amikor Károlyi, mint a forradalom vívmányait bemutatta neki a munkás - katonatanács két kiküldöttjét. A katonatanács képviselőjének, Csernák századosnak kérdőn mutatott a gallérjára, melyen hiányzott a rangjelzés: "Vous etes tombes si bas?" és bólintás helyett gőgösen hátralökte a fejét, sarkon fordult, ás otthagyta őket.

Elment ebédelni a tisztjeivel, anélkül, hogy meghívta volna a küldöttséget, pedig számukra is terítve volt.

Az öndelegátusok elképedve meredtek egymásra. Hogyan fogják ezt bejelenteni az elbolondított és megcsalt országnak, mellyel Károlyi és sajtója hosszú hónapokon át elhitette az "antant-összeköttetések" és a "jó béke" meséjét.

Ijedtükben egymást okolták, és valamelyikük azt mondta Károlyinak: "Pesten úgy ünnepeltek, mint egy félistent, és most úgy bántak veled mint egy kutyával..." (ahogy megérdemelte)

A küldöttséget hiába várták Pesten a feleségek, ők már Kőbányán leszálltak, és elszállingóztak szégyenükben.

És ennek a Károlyinak szobra van Budapesten, amelyet a balliberálisok pátyolgatnak, de Horthynak, aki garantálta, hogy nem lett pogrom, talpra állította az országot, feláldozta a kiugrást biztosítandó elrejtett páncélosait hogy a deportálást megállítsa, nem lehet szobra, mert azok nem engedik, akiket megmentett a német megszállás alatt!!

Felfordul a gyomrom nézni a mellékletben a szereplők bűnös, gyilkos pofájukat, és a mai kommunista vezetők némelyikének a  tekintetében ugyanazt az üres alattomos tekintetet látom.

A kommunisták olyanok mint a tarack, ha egy kicsi darabkája marad a földben, kihajt.

Felvetették Churchillnek, hogy be kellene tiltani a kommunista pártot. Ő erre úgy érvelt, hogy hagyni kell hogy megutálják. Sajnos ez csak egy generációra hatott.

Azok, akik nem élték át a csengőfrászt, a fekete autó megállását a ház előtt, azok az új generációk elhiszik a hangzatos parolákat: A gyár a munkásoké, a föld a paraszté...

Szolzsenjicin pontosan meghatározta: "A kommunista nem hal ki, csak átalakul."

Horthy Kormányzó Úrnak csak az a bűne, hogy nem hagyta kiirtani a diktatúrában résztvevő gyilkosokat, bele értve Rákosi-Roth Mátyást is. Kevesebbet szenvedett volna a magyarság.

Vinczer S. Péter   

 

 

1

1