2019.01.22. 22:39, Kinga
A mi hazánk
látjátok-e gyönyörű honunkat,
a hegyeket, tavakat, folyókat,
látjátok-e a felszántott földeket,
a búzától sárguló, tág mezőket?
A vidáman csacsogó patakok,
a szomjat oltó, bő vizű források,
ősidőktől bennünket szolgálnak,
és mindezt odaadnátok másnak.
Lehet-e csodásabb, mint a honi,
gyönyörű, vadcsapásos téli táj,
mint a langy szellővel, érkező
tavaszi, illatos napsugár?
Vagy mint a nyár, forró lehelete,
és rá, az ősz, borzongató felelete.
Feladnátok-e mind ezt a csodát,
a leélt évek minden pillanatát?
Miért feledtétek el mind azt a jót,
amit néktek ez a föld megadott?
Az aggodalom érte, szívünkbe váj,
néktek még az elpusztítása sem fáj.
Míg élünk, ez a föld a mi hazánk,
bármi jó, vagy rossz várjon ránk.
A virágos rétek, vagy a havas táj,
ahol a vad, és az ember együtt jár.
Sándor Kinga
Gödöllő 2019-01-13
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Nagyon szép, Péter és Katalin