Political Correct.  Magyarán: politikailag helyes. Szavak  és fogalmak voltak kitiltva ezen az alapon, ami valójában a cenzura fogalmát teljesen kimeríti. Emlékezzünk, amikor  Magyarország kerítést épített, akkor a kerítés szó vörösrongy lett annyira, hogy az osztrákok szárnyaskaput emlegettek. Természetesen nemcsak ez a szó lett helytelen/ elfogadhatatlan és száműzve a diplomácia szótárából, hanem minden, ami a migrációt ellenezte, illetve ellenzi.

A kettős mérce ezzel kapcsolatban is kivirágzott, mert aki eltekintett az újkori cenzúra előírásaitól, az könnyen megkapta a fasiszta, antiszemita, rasszista bélyeget.

Azonban ennek kapcsán más is megfigyelhető.

Hogy egy szó a PC kritériumoknak megfelel-e, az attól is függ, hogy kire mondják.  A gyalázkodó szóhasználatba Simicska bevezette a g . ci-t, de mivel a Miniszterelnököt karakterizálta ezzel, valahogyan megfelelt a PC követelményeinek.

Ha azonban egy liberálisra alkalmaznák, akkor már egészen más lenne a helyzet.

Kirívó példa erre, hogy amikor Bayer Zsolt  merészelte említeni, hogy mit szólna hozzá Hadházy, ha az általuk használt parolában behelyettesítené az ő nevét? No ez már kiverte a liliomlelkű állatorvos, parlamenti képviselő érzelmi biztosítékait, és rohant a bíróságra a feljelentéssel.

És mit ad Isten, birájára talált, aki Bayert marasztalta el a megalázó felvetés miatt,  3OO OOO forintos bírsággal sújtotta az alperest, és hogy hab is legyen a torta tetején, bocsánatkérésre is kötelezte az „önkontrollját” elveszítő Bayer Zsoltot.

Idézem a bíró indoklását:

 „A kifejezés jelentős nyilvánosság előtti használata pusztán az érintett megalázását, emberi mivoltának sárba tiprását eredményezi.”

Ez rendben is volna, ha mindenkire vonatkozna.  A Miniszterelnökre, és a Köztársasági Elnökre nem vonatkoztatható, őreájuk minden következmények nélkül lehet mondani, molinókra írni...

Az sem számít, hogy nem csak egy személyt, de Magyarország miniszterelnökét, Köztársasági Elnök közjogi méltóságok titulusait is gyalázzák ezzel.

Felteszem a kérdést: nem hiányos a BTK? Mert szerintem hiányzik belőle a közjogi méltóságok tiszteletének megsértését büntető törvény.

Ámbár lehetséges, hogy van erre törvény, csak baj van a bírók pártatlanságával. Érdemes lenne utána nézni a perben bölcselkedő bíró múltjának és felmenőinek, mert sejtésem szerint lehet valami vörös árnyék  körülötte.

Sajnos az EU nem engedte a nomenklatúra bíráit nyugdíjazni,  őket nem lehetett eltakarítani mint ahogyan Rákosiék menesztették, sőt jobb esetben „csak“ bebörtönözték az előző rezsim „fasiszta bíráit“.

Sajnos nem jobb a helyzet az oktatásban sem.  Maradtak azok a tanerők, akiknek a Haza említése is hideglelést okoz. Ők lenézik a „magyarkodó“ kollégáikat. Mert minek az!

Merem állítani, hogy önérzetes, patrióta nemzedéket, már az óvodától kezdve kell nevelni, és a kommunista – liberális oktatókat, ha nem tudnak alkalmazkodni, akkor meneszteni kell olyan munkára, ahol nem érintkeznek a diákokkal. U.i. nem mindegy, hogy milyen mondókákat, versikéket tanulnak a gyerekek az óvodában és nem mindegy, hogy milyen szövegen tanulnak olvasni  a kisdiákok, valamint milyen tartalmú kötelező olvamányt jelöl meg a tanár, vagy a tanterv a felsőbb osztályokban.

Továbbá az is sajnos, hogy az egyetemi katedrákat sikeresen foglalják el Magyarországon, és külföldön egyaránt a balliberális eszméket sugalló professzorok. Példaként felhozom Niedermüllert. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy mit tanultak tőle a német fiatalok, vagy Heller Ágnestől a magyar fiatalok. Hasonlók vannak Kanadában, és az USA egyetemein is. A jövendő politikusai, közgazdászai, akik majdan valamilyen kulcspzíciót fognak betölteni, Magyarországról jót nem hallva,  ne csodálkozzunk, hogy Magyarországról negatív előítéletük lesz.

Végül az ellenzék utcai tüntetéseire reagálva: ezek nem ismerik el az áprilisi szavazás eredményét. Erőszakkal akarják megbuktatni a több mint három millió magyar állampolgár által megválasztott Fidesz/KDNP kormányt. A demokrácia szerint a többség akaratát el kell fogadni. Hasonlóan sportban is, a vesztesnek illik elfogadni az eredményt . Az ellenzék viszont az utcai hőbörgéseivel úgy viselkedik, mint az az ökölvívó, akit az ellenfele kiütött, és miután a rászámolást követően  feltápászkodik,  összeszedve az erejét, a bírót meglepve felemeli a kezét, ordítva, hogy győzött.

Vinczer S. Péter (qdb)