Elcsendesül a lélek, otthonainkban fellobbannak a fények, a gyertyalángokkal angyalok üzennek. Imára kulcsolja kezét az is, aki egész évben feledi Istent, ha odaföntről kérik. Minden gyertyalángban egy sors lakik, harccal, akarattal, boldogsággal, búval vagy bánattal, oly mindegy, az örök világosság fényében megbocsájtanak.
Lelkünkben megtisztulva, szívünkben a szeretet lángjával, az emlékezés palástjába burkolózva indulunk a temetőkbe kezünkben virágokkal, koszorúval, ahol gyertyákkal, mécsesekkel rójuk le kegyeletünket eltávozott szeretteink előtt. Emlékezünk szeretettel és hálával az együtt eltöltött időkre. Oly mindegy, hogy kevés vagy sok, fent és lent máshogy mérik az időt, mert a lélek örök. Legyen kísérőnk e napon a bocsánatkérés, megbocsájtás, akkor is, ha már elkéstünk szóval…
A sírkertek ilyentájt tarka virágruhát öltenek magukra, melyet a korai szürkületben az örök világosság lángnyelveinek fénye ölel át, s tesz még meghittebbé. Ezekben a napokban hangosabban szólnak a harangok, vagy csak a lelkünk lesz érzékenyebb rája..
De! Vajon hányónknak jut eszébe a háború óta meg nem született több, mint hatmillió kis lélek, akiket életre hívott egy szerelmes pillanat, vagy meggondolatlan kaland. A fogantatással esélyt kaptak, de földi életüket megtagadták, vagy magunk döntöttek úgy ismerve a rájuk váró jövőt, hogy visszatérnek teremtőjükhöz, bebocsátást kérve, hogy valamelyik "fogantatási szülőt" fentről segíthessék az Úr által kijelölt útjukon.
Nem hallotta senki gyermeki kacagásukat, keserves sírásukat, botladozó lépéseiket sem láthatták. Nem tudni mi lett volna belőlük, munkás, értelmiségi, vagy miniszter, netán világhírű tudós. Egyet tudunk csupán: EMBER! Gyújtsunk egy szál gyertyát és mondjunk ÉRTÜK egy imát!
Minden meg nem születettért!
Néhány jó tanács a meghitt pillanatokra. Vigyünk magunkkal gyufát, más sírról nem szabad lángot kérni, mert ahonnan tüzet viszünk az ott nyugvó test lelke nyugtalanná válik. Vegyünk magunkhoz egy szál rozmaringágat, az megvéd a köztes létben bolyongó lelkektől, így nem viszünk haza magunkkal „vendéget”. Ha észre veszünk valami zavaró jelenséget magunk körül, kérjük meg a hazavezetés angyalát, ölelje át az itt ragadt lelket és vezesse haza otthonába, ahol várják! Amennyiben az otthonunkban mégis kellemetlenül éreznénk magunkat, mert hívatlan vendéggel érkeztünk, ismét hívjuk a hazavezetés angyalát, és így szóljunk hozzá: