Csoda a lélek hídja (3. rész)
 

Mélyen elgondolkodva ült és bánatosan nézett maga elé. Egyre csak az járt a fejében, hogy miért is rontotta el ennyire ezt a kapcsolatot. Miért kellett megharagudnia, hisz tudnia kellett volna, hogy Édesapja menthetetlen és barátja, mint orvos nem rosszat akart, csak őszinte volt, mint mindig.
De Ő nem látott nem hallott és mindenki hibássá vált, hogy drága Édesapja elhagyta örökre. Oh, milyen szép volt mikor együtt gyönyörködhettek a harminc napos úton. Milyen vidám volt, vicceltek, nevettek és most nincs többé az az ember, akit annyira szeretett. Miért nem vitette be a kórházba, futott át az agyán, de eszével és főleg szívével tudta, hogy ez így volt a jó, de miért is neki kellett döntenie, hogy beviszik, vagy odahaza marad, és szépen elalszik. Igaza volt, nem kellett volna évekig a haragost adni, még akkor, sem ha megértette, hogy miérti reagálta túl.
De ez nem mehet így, meg kell keresni a lelki békéért és elmondani, hogy igaza volt.
Telefonok sokasága eredménytelen hívásokat jelentett. Nem, nem lehet, hogy eltünt, el kell mondani, hogy megbántam. Vajh elment az országból, mi történt, baja esett, Istenem segítened kell, 30 év nem érhet így véget. Édesanyja szavait hallotta, miért kellett így elengedni.
Nem volt éjszaka ahol azok az ötletek kuszálódtak a gondolataiban hogyan is lenne elérhető. Utolsó kétségbeesésében saját orvosának mondta el, hogy mi bántja.
Jó Isten segített, akadt egy közös ismerős, aki által megkapta az elérhetőségi, megmentő telefonszámot. Reszketve tárcsázott, Mi várhat rá, nincs bent, nem beszél hozzá, mert most ő haragszik. Annyira félt, hogy letette a telefont. Erőre van szükség.  Mit is kell mondani. Csak az igazat zúgott a fejében. Sokszor megfogalmazott mondatokat, majd újabbakra cserélve végül tárcsázni kezdett. Első csengetés és megszólalt az ismerős hang.  Hihetetlen öröm, de egyben izgalom és kis félelem is hangját vette. Jaj, leteszi, miért nem tud megszólalni.  Ajkára jöttek a mondatok, nem a betanult, hanem a szív által diktáltak. Mondta, mondta attól félve, hogy nem sikerül végig mondani.
Majd elhallgatott, érezte többet adott ki magából, mint amit szeretett volna, de az örömet kifejező válasz minden kerítést szorongást ledöntött és megtörtént a csoda, 30 év után ismét visszataláltak egymáshoz.
Ez az a híd, amit éreztek többi nem fogják megszakítani. A fogadalmat tett követte és él köztük a mai napig a lebonthatatlan barátság hídja.
 *