2018.09.08. 00:33, Kinga
Zászló a porban
Férgek által megalázva, aljasul megtaposva,
Zászlónk, hazaárulók keze által hullt a porba!
Ez egy őrült elme, melynek, tette nemtelen,
Sír, zokog a lelkem, hova tartasz nemzetem?
Ki az-az áruló, a galád, ki téged tapos, gyaláz?
Ki az, aki által –e jelkép porba hullt, és megaláz?
Pedig csak odafent loboghat, ott lehet szabad,
De nekik mindez, csak egy színes rongy darab.
Nékünk ez a zászló jelkép, a magyarságunk,
A nemzetünk, létünk, a hovatartozásunk.
Melyet büszkén emelünk mindig fel a magasba,
Alatta igaz hittel vonulunk, szélben lobogtatva.
Ők, kik egy nemzeti zászlót nem becsülnek,
Félő, tán egyszer még az életünkre törnek.
Ahogy tették aljasul, máskor is mindezt vélünk,
Hogy elvesszen a magyar haza, és honi létünk.
Zászló a porban!
És most jajt kiált, hazánk, s, a magyar nemzet,
Azt taposták, amely bennünket felemelhet.
Sírt szívünk, ahogy ott feküdt, árván a porban,
A hazaárulók által taposva, -e drága honban!
Zászlóinkat a magasba, most és mindörökké!
Ez az ország, csakis a miénk, a magyaroké!
Nem győzhet az áruló, mert mi érte harcolunk,
Büszkén hirdessük, hogy még élünk, s vagyunk!
Sándor Kinga
Gödöllő 2018-03-18
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Nagyon igaz, szép és nemes gondolkodás. Péter és Katalin