„A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet az izraeli parlament, a Knesszet 1953-as törvénye alapján adományozza a Világ Igaza kitüntetést azoknak, akik zsidók életét mentették meg a vészkorszak idején. A Jad Vasem, a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága szerint azonban az erőfeszítés mégsem volt teljesen hiábavaló, mivel a Horthy-ajánlat jelentős hatással volt a magyarországi zsidómentő tevékenységre.”

HORTHY MIKLÓS ÚJRATEMETÉSÉNEK 25. ÉVFORDULÓJA ELÉ
-Az elhallgatott Horthy - ajánlat-

Itt és most, a Világ Igaza posztumusz kitüntetésre terjesztem fel vitéz nagybányai Horthy Miklóst!

Nyilván a felterjesztés ötlete csupán provokatív figyelemfelhívás, hiszen Magyarország egykori kormányzójának nincsen szüksége - még holtában sem - ilyen címre. Vannak még sokan a világban, akik nem értik - honnan is érthetnék? - akik nem látják azt, hogy Magyarország az igazságtalan Trianoni rablóbéke után kényszerpályára került. Leginkább az a sajnálatos, hogy magyar honfitársaink közül is kikerülnek olyanok, akiknek a szemén szemellenző van.

Nem ad lehetőséget a hely, hogy bőséges tanulmányt írjak hazánk 2. világháborús hadba lépésének körülményeiről és tényleges okairól, a háborúban való szerepvállalásainkról vagy az egész Horthy-éra kiértékeléséről, de egyetlen dolgot mindenképpen szeretnék kiemelni az egykori kormányzó kapcsán: vitéz nagybányai Horthy Miklóst, a saját korában, Nürnbergben - a háborús bűnösök nemzetközi perében - még csak meg sem vádolták!

Mikor 1944 júliusában Horthy Miklós kormányzó utasítására a magyar kormány a nemzetközi segélyszervezetekhez fordult a zsidó származású polgárok külföldre történő kimenekítésével kapcsolatban (különös tekintettel a gyermekekre), ill ezen szervezeteket arra kérte, hogy a már elhurcolt zsidóknak segélyszállítmányokat szervezzenek. A zsidók célállomását elsősorban Svédországban és Palesztinában látta és javasolta. Az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság a füle botját sem mozdította az elképzelés megvalósítására. A világ csendőre és Európa lovagja számára akkoriban nem volt még fontos a zsidók megmentése…

„A Horthy-ajánlat Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére történt. 1944. július 18-án a magyar külügyminisztérium levélben felvette a kapcsolatot Svájc budapesti külképviseletével. A levélben némi magyarázkodás után magyar fél a nemzetközi segélyszervezeteket a gettókba és a koncentrációs táborokba irányuló segélyszállítmányok küldésére ösztönözte. Emellett hozzájárulását fejezte ki jelentősebb számú zsidó származású magyar (Randolph Braham szerint körülbelül 40 ezer főről volt szó külföldre történő evakuálását illetően.
A célország elsősorban Palesztina lett volna, azoknak akik vízumot kaptak volna a bevándorláshoz. A félreértések elkerülése végett a svájci magyar ügyvivő Bernben megismételte az ajánlatot. A Nemzetközi Vöröskereszt vezetőit ennek értelmében biztosították arról, hogy Magyarország fogadja a segélyszállítmányokat és arról is, hogy befogadó készség esetén a tíz éven aluli zsidó származású gyermekeket evakuálni fogják, valamint ígéretet tettek minden zsidó származású személy emigrálásának elősegítésére is. Palesztina mellett a másik főbb célország Svédország lett volna. A magyar kormány a fentiekhez meglepő módon megszerezte a németek hozzájárulását is. A segélyszervezetek a kezdeti kételkedés után lelkesedéssel fogadták az ajánlatot.”

„Móse Sárett, aki 1944. Július 20-án megpróbálta kieszközölni a briteknél 400 000 ember bevándorlását Palesztinába, ezt azonban elutasították-

Az akció végül azon bukott el, hogy az amerikaiak nem voltak hajlandóak megváltoztatni a bevándorlási törvényüket, a britek pedig ellenezték a zsidóság nagyarányú bevándorlását Palesztinába. A Zsidó Ügynökség megpróbált nyomást gyakorolni a szövetségesekre. Július 20-án Móse Sárett megpróbálta kieszközölni 400 000 zsidó származású személy bevándorlását Palesztinába, ezt azonban elutasították. Az angol kormány lelkesedés nélkül fogadta a felajánlott lehetőséget és előbb technikai problémákra, majd a palesztinai arabok ellenkezésére hivatkozott. Ezt követően hosszas jogi vitát indítottak arról, hogy ki tekinthető bevándorlónak és menekültnek. Végül azt vetették fel, hogy az egész a Gestapo trükkje lehet.

Összességében az angolok kitartó időhúzásba kezdtek. Emellett más országokat igyekeztek meggyőzni a menekültek fogadásáról, így esetleges célországként felmerültek a dél-amerikai országok, Spanyolország, Portugália gyarmata Angola, valamint a brit dominiumok is. Július 26-án eljuttatták az Auschwitz-jegyzőkönyvet az angol külügyminisztériumhoz, de (bár elismerték az abban leírt atrocitások embertelenségét) ez nem váltott ki különösebb reakciót.

Az amerikaiak szintén passzívan reagáltak a jegyzőkönyvre. Az Amerikai Egyesült Államok nem volt hajlandó bevándorlókat fogadni, végül azonban megpróbálta a döntést felgyorsítani. Az ajánlat hivatalos elfogadására így augusztus 17-én került sor, de ennek ellenére nem történt semmi annak megvalósítása érdekében. A Nemzetközi Vöröskeresztet szeptember 5-én értesítették. Ekkorra azonban Románia „kiugrott” a háborúból, Bulgária pedig letette a fegyvert és a front körebezáródott Magyarország körül. Mivel a menekülési útvonal elzáródott a lehetőség teljes kudarcot vallott.”

Itt az írás végén, csak egyet tudok mondani:

Wass Albertnek igaza volt, amikor azt mondta, hogy” együtt erő vagyunk, szerteszét gyengeség!” A nemzetünknek össze kell fognia, tisztázva a múltbeli esetleges kérdéseket és a jelenben cselekedni a jövőért!

Nem segítek senkinek, senkire haragudni.

A hazánk egész történelme során befogadó nép volt, ez vita tárgyát nem képezheti, de mindig elvárta a kisebbségi néptörzsektől az alkalmazkodást és az ország mindenkori törvényeinek elfogadását. Mert nem a származás vagy a vallás tesz különbséget ember - ember közt, hanem a tettek és a lélek. A cselekedet és a lélek az, amely igazán emberré tesz.

Nem vagyok antiszemita. Magyar vagyok, Magyarországon.

Isten áldja, ember vigyázza vitéz nagybányai Horthy Miklós emlékét!

Megköszönöm, ha elolvastál, megtisztelő, hogy meghallgatott!

Zetényi-Csukás Ferenc
A Horthy Miklós Társaság elnöke