2018.08.28. 13:01, Kinga
Őszi tánc
Most még csak edzi zsibbadt tagjait,
A vidám, langyos, viháncoló széllel.
Nyitogatja a természet bűvös ajtait,
Eztán ő köszön be rajtuk minden reggel.
A teregetett ruhát most már ő szárogatja,
Dagasztja az illatos, kissé hűvös széllel.
Benéz minden zugba, erejét próbálgatja,
Játszik a költöző madarak seregével.
Tudja, hogy a nyár néha még visszaköszön,
Nem hagyja elűzni magát olyan könnyen,
Ezért kicsit játékosan pöccint rajta egyet,
Aztán vidáman, kacagva tova lebben.
Szürettől lesz hangos a dombvidék,
A szőlősorok között a puttony járja,
Dong a fürtökön a sok méh, és darázs,
Mindegyik már az édes mustot várja.
Üzeni, hogy nem sokára küldi a hűvös szelet,
Aztán, táncra kéri, a sárguló, piruló falevelet.
Ezt még vele, csak lassan, simogatón lejti,
Hintáztatja, szeretettel, puhán a földre ejti.
De telik az idő, egyre vadabb lesz tánca,
Már fütyül is néha a kéményekben járva.
Előkerül a kabát, zordabb lesz a reggel,
Szélkalapját lengetve, hűvös párát lehel.
Egyszer aztán vad táncba kezd, tombol,
Sötét, terhes fellegeket kergetve az égre.
Madarak puha fészkükre szállnak valahol,
A fák is mély, téli álomba merülnek végre.
Jaj, de megjött a hó, vége lett immár az ősznek,
Búcsút kell intenie a fekete, földszagú vetésnek.
Tudja, hogy nem dacolhat tovább a fagyos téllel,
Ezért dühösen tovaszáguld, az őszi, viharos széllel.
Sándor Kinga
Gödöllő 2018-08-28
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Szeretjük a veseidet, ez is szép, és jó. Péter és Katalin