2018.08.27. 05:06, Kinga
Egyszer minden véget ér
Ahogy a napsugár és a csillag, a földre téved,
Ahogy elmúlik a tavasz, a nyár, az ősz, és a tél,
Úgy múlik el az élet is, de a természet újjá ébred,
És ezer színben pompázva, vidáman, tovább él.
A napkelte, és a napnyugta is követi egymást,
Az eső, a napsütés, és a táncolva tomboló szél,
Mely sokszor váratlanul tör a természetre,
Villámokkal szeretkezve, az érzelmek tengerén.
Amíg szeretettel telve, hangosan dobban a szív,
Amíg az ajak nem néma, hanem téged hív,
Amíg a kéz ölel, és simogat egy szerető arcot,
Addig vívja az ember éltében az örökös harcot.
A sok öröm, a könny, a mélabú, és nevetés,
A fagyos föld, a simogató napsugár, az ébredés.
De ha sötét felleg takar mindent, a nap sem kél,
Akkor jön az elmúlás, az örök álom, a rideg tél.
Mikor az alkony, ablakunkon bebocsájtást kér,
Mely szemünkre az örök, édes álmot hozza,
Ne félj az elmúlástól, egyszer minden véget ér,
A sors könyvében, így van ez megírva.
Sándor Kinga
Gödöllő 2018-08-26
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Igaz. Péter és Katanin