Publicisztikám a Magyar Hírlapban
"Kommunistából nem lesz „szalonna” – mondták nekem az „öregek” az elmúlt évtizedekben ezt a kissé képzavaros, mégis tanulságos gondolatot. Csak mosolyogtam ugyan rajtuk és mondandójukon, hisz még gimnazista sem voltam a rendszerváltás idején, de most itt az ideje, hogy bevalljam, kezdem érteni intő szavaikat. Leginkább azért, mert szemünk láttára vetkezik le a „nagy rendszerváltó” szocik a liberális gúnyájukat. Az egykori reformmarxisták, illetve a lukácsisták valamiféle nosztalgiával átszőtt, az egalitarizmus hamis értékeire kacsingató újbaloldaliak húzzák magukra ismét a régi ideológia hamis köpönyegét. Nyugodtan mondhatjuk, hogy bigott kommunisták ők, kik úgy keresik a 21. században is a társadalom problémái által felkínált kapaszkodókat, mint az egyszeri utas a fékező metrón a lelógó kampót.
Persze, tudom, hogy ott vannak Nyugaton a „’68-asok”, akik egy-két pohár bor után Internacionálét énekelnek, rosszabb esetben Marx-szobrokat avatnak kontinensünk nagyvárosaiban; akik példaképek lehetnek, követendő utat kínálhatnak, ami megkönnyíti a mi kommunistáink helyzetét. De mégis megdöbbentő az, hogy valami érthetetlen módon nem akarnak eltűnni a történelem szemétdombján, hanem újratermelődnek. Új és új követők érkeznek – akár huszonévesek is. Ez a tény azért, valljuk meg, több mint ijesztő. Leginkább, ha a magyar történelmet szemléljük, pontosabban a föld alatt bujkáló Lenin-fiúkra gondolunk, akik egy válság apropóján hatalomra jutottak, és olyan terrort folytattak, amely több volt, mint történelmi bűn.
Most pedig itt vannak és hangosak a mi marxistából lett liberálisaink is, akik jól láthatóan ismét a gyökereikhez térnek vissza. Talán nem kell sorolnom a neveket, de három meghatározó gondolkodót, politikust azért leírnék. Tamás Gáspár Miklós, Demszky Gábor és Heller Ágnes. És persze még tucatnyi megmondóember idebiggyeszthető, de értelme annyiból nincs, hogy a megjelölt figurák szépen mutatják a visszaváltozás folyamatát.
TGM vállaltan visszatért a szerinte egalitarizmus, szerintem bigott reformmarxista gyökereihez. Volt idő, a rendszerváltás idején, mikor még a szabadság eszményét hajszolta, és „szolgaságnak” vélte az egyenlőségen alapuló klasszikus baloldali értékeket. Már az is nagyfokú átalakulás volt… Most viszont visszaalakulóban van az egyik legkreatívabb és megosztóbb, ugyanakkor rengeteg szemetet összehordó magyar gondolkodó. Mi ez? Valamiféle Sartre által kitaposott útra való lépés? (Ne felejtsük el, hogy Jean-Paul Sartre volt az az egyik legmeghatározóbb francia filozófus, aki a szélsőséges liberális antropológiától, az ateista egzisztencializmustól öregkorában eljutott arra a szánalmas szintre, hogy a Szovjetunióban tartott előadásokat, és Mao-könyveket árult Párizs utcáin.)
De hasonlóan „példaértékű” Heller Ágnes színeváltozása. Mintha a hernyó, ami pillangó lett, újra hernyóvá silányulna… Ágnes asszony, ki lepedőjét a patakban már hiába mossa, a marxizmus a takaró szélét elkapdossa. Mert mit is szólhatnánk ahhoz, hogy az egykori lukácsista gondolkodó a rendszerváltás után bejárta Európát, hogy a szabadelvű egyetemeken kitüntessék mint liberális professzort, most pedig ismét Lukács György gondolatait veszi elő ideológiai varázskalapjából? Mindamellett – szimbolikusan – Lukács emlékét védi tüntetéseken a szobornál és az emlékházban. Szép – mondhatjuk gúnyosan. Nagyon szép – ahogy a kafkai bogár először szívárnyszínű pillangóvá válik, most pedig ismét bebábozódik és rondább lény lesz, mint valaha. Gondoljon csak Gregor Samsára – kedves Ágnes asszony! Ő az, ki egy nap úgy ébred fel, hogy féreggé változott…
És végül itt áll ismét előttünk Demszky Gábor. Aki ifjoncként nem volt rest kommunistább lenni a szocialistánál, mikor Mao gondolatait terjesztette. Majd hirtelen átvedlett liberálissá, és az SZDSZ színeiben túl sokáig irányította a fővárosi politikát. Mint „nagy rendszerváltó”, aki manapság a teljes őrület jeleit mutatja a nyilvánosság előtt. Vajon mikor bújik ki belőle is ismét a radikális kommunista? Úgy vélem, nem kell sokáig várni rá.
De ha túllépünk az olvasó által is ismert meghatározó személyeken, akkor is azt látjuk, hogy a volt marxisták, akik liberálisok lettek úgy harminc éve, most ismét lukácsista, reformkommunista gondolatokkal fejükben kacsintanak össze. Legyinthetnék ugyan, hogy ki a fenét érdekli mindez, de időben jelzem, vannak ifjonc követőik. Huszonévesek is. A kommunista veszély nem szűnt meg – csak átalakult valami mássá, ami még ma nem veszélyes, de egy válság esetében újra az lehet. A történelem nagy tanítómester – figyeljünk hát oda erre a jelenségre!"
Nagy Ervin filozófus
http://magyarhirlap.hu/…/1…/Liberalisbol_ismet_marxista_lesz
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
A kommunista szólamok a parolák tetszenek a fiataloknak, akik nem élték át sem az őszirózsásokat, nem olvasták a Bujdosók könyvét, nem éltek a csengőfrász korában, és a szüleiktől erről nem hallottak, mert a gyerekeket arra biztatta a kommunista tanító, hogy jelentse fel a reakciót terjesztó szülőt gyerek. Iskolai kötelező látogatást kellene szervezni a Terrorháza múzeumba. A műsorokban megjelenő baloldaliakon elcsodálkozok, hogy hogyan lehet értelmes embernek látszó ennyire félreinformálódott idióta. A tanítókat, tanárokat meg nagyon meg kell válogatni, a legnagyobb nemzetelleni bűn, hogy a hellerek katdrát kapnak. Ahogy a kommunisták elcsapták a tudós tanárainkat az előző rendszerből, ugyanúgy meneszteni kell a kommunista felfogású tanerőt. Ők is lehetnek fizikai munkások.....
Péter