.

Mostanában egyre több szülő tiltakozik, hogy gyermeke a hittant vagy az erkölcstant tanulja. Miért a tiltakozás?

Amikor még rendszeresen jártak a családok a templomba, a srácok elsőáldozók lettek, és megismerték hitünk szabályait, a 10 parancsolatot. Érdekes, hogy egyúttal megtanultak normálisan viselkedni, tisztelni a szüleiket, tanáraikat.

Jött a "szép új világ" amikor elmaradozott a templombajárás - szerencsére nem mindenki által - és elkezdődött a neveletlenség. A villamoson, autóbuszon a fiatalok és a gyerekek ülnek, az idősek ácsorognak. A "kedves" szülőnek esze ágába sem jut, hogy csemetéjét az ölébe ültesse, ezzel egy ülőhelyet felszabadítson. Sőt, felszálláskor az amúgy is élelmes - sőt gátlástalan - srácait hangosan biztatja, hogy foglaljon helyet neki is... A gyerkőc mindenkit félrelökve leűl egy helyre, és kezével megtámasztva "foglalja" a másik helyet ifjú anyjukájának. (Aki aztán leülve elkezdi a mobilját birizgálni...)

Az "okostelefon" sajnos nem pótolja a neveltetés elmaradását, sőt! Valamikor bunkofonnak neveztük a mobiltelefont, és mostanra tényleg bunkofon lett, amit szinte le sem tesz a kezéből a legtöbb fiatal. Az utcán járkálva is történt már ütközés, mert nekem jött egy ilyen elvarázsolt figura... Én persze hallgatok, nem veszekszem, mert az én időmben még volt hit és erkölcstan.

Sajnos a saját családunk sem mentes a neveletlenségtől, ez viszont már aggasztó. Férjemmel 25 éve élünk boldog házasságban, de korábban mindkettőnknek születtek gyermekei, unokái, így aztán vegyes a rokonság (ami alapvetően nem lenne baj....)

Az én fiam közel négy éve meghalt és itt maradt három fiú unokám, ill. született egy dédunokám, aki kislány. Örülhetnék, de sajnos a kislány édesanyja eléggé furcsa, így aztán még csak képen láthattam a gyermeket. Remélem, előbb-utóbb lesz megoldás erre az áldatlan helyzetre! Unokáimmal jó a kapcsolat, szeretjük egymást. Férjem gyermekei, unokái "távolságtartóak" ahogy legidősebb lánya megfogalmazta. Éppen ő az, akivel a leginkább tudunk találkozni, mert kedvel minket, (legalábbis azt hiszem). Ő tartja össze a testvéreket is, igazi tyúkanyóként.

Kb. egy héttel ezelőtt elkezdtem szervezni férjem 83. születésnapját, amire sorban érkeztek a visszajelzések, hogy ki mennyire nem ér rá az adott napon. Kicsit erőlködtem, aztán feladtam, eljön aki szeretne és kész. Sértődés, és még én kaptam, hogy a férjem annak idején megszakÍtotta a kapcsolatot a lányával (mármint a fiatalabbal), aki ezt sérelmezi, bár a kérdéses időpontban én még nem ismertem őket. Az esetről viszont hallottam: a férjemnek volt egy nyaralója, ahová ez a lány - akkor még fiatal tini - lement egy barátnőjével, leverték a lakatot és feldúltak mindent, rongáltak, gusztustalanságokat dobáltak szét, nem részletezném, de én biztosan kitekertem  volna a nyakát ezért... A lány kb. annyit mond a dologról, hogy fiatalabb korában követett el ő is "hülyeségeket" vagyis felmentette magát minősíthetetlen viselkedése miatt.

Édesapjára viszont neheztel... Igaz, hogy három évvel ezelőtt elvittek minket magukhoz, megvendégeltek, és azt ígérte ez a lány, hogy minden hét végén levisz minket a telekre és vissza is hoz. Nem vettem komolyan, de a férjem egyszer tényleg kérte a segítségét, meg is oldották a lejutást, ám kb. egy évvel később már kifogást keresett a lányzó, vagyis nem ér rá... (mellesleg nem dolgozik, otthon van...) Lehet, hogy a kedveskedés azért volt, mert el akart kérni egy szoborpárost tőlünk? Férjem nem akarta odaadni, de én rábeszéltem, hogy legyen az övéké, ha ennyire szeretné...

Másik csakádi idill - még mindig a férjem családjából  - egyik unokája este 1/4 10 h telefonált, hogy az öccse elutazott az ország egy távoli városába - tizenéves a srác, és nem engedik ott aludni a lány szülei, így elindult Pestre vonattal, és Pesten kéne neki szállás. Miránk gondolt... Lehet, hogy nem szép tőlem, de nemet mondtam. Tényleg nincs vendégágyunk, és hozzá ágynemű, mert nem rendezkedtünk be szállóvendégekre. Egyébként éppen az a srác aki telefonált, valahogy nem ismeri az etikettet: jelzi, hogy "felugrok hozzátok", eljön és itt van egész délután... (Én nem nem úgy készültem, csak némi süteménnyel, üdítővel vártam őt/őket), zavarban vagyok, amiért nem tudok ebédet, vacsorát adni... Jó lenne, ha megértenék ezek a fiatalok is, hogy mindent előre le kell fixálni, hogy ne zavarják meg idős emberek életét. Ehhez persze neveltetés szükséges, vagy szükséges volna...

Magamba néztem, és megállapítottam, hogy a hiba bennem van, mert ha az én unokám akarna nálunk aludni, akár a saját ágyamat is átadnám neki...

Minden esetre a hit és erkölcstan mégiscsak ráférne a mostani srácokra is.