.

A világbajnokságon a németek leszerepeltek, egymásra mutogatnak és természetesen a két, a már Németországban született török játékost  hibáztatják. A probléma az velük, hogy a török válsztások alkalmával Erdogán híveként mutatkoztak.

Felmerült a kérdés, hogy akkor ők valóban kik? Németek, vagy törökök?

Nem ismeretlen ez a vád és gyanú nekünk, akik a mai magyar határokon kívül élünk.

Velem történt meg Banjalukában, ahol a kötelező katonai szolgálatomat töltöttem.

Szombaton megérkeztünk a hadgyakorlatról, amelyen mint rádiós egy tankelhárító amerikai hernyótalpas ütegre voltam beosztva.

A riadó után rohantam szolgálatra jelentkezni. Mint rádiósnak pisztoly járt volna, de az kelendő jószág, így a  puskám volt velem.

-Minek az a puska neked, csak baj lenne a páncélosban elhelyezni. Vidd vissza a fegyvertartóba!

-Igenis Főhadnagy bajtárs!

Ezzel elindultunk a kényelmes hernyótalpason, akár egy hintó olyan volt benne utazni.

A reggeli időre megérkeztek a gyalogosok, a híradósok is és irigykedve jegyezte meg az egyik tizedes:

-Milyen urasan utazol ...

-Akinek nincs iskolája  az gyalogoljon. Válaszoltam a szokásos csipkelődéssel.

Sajnos ezt a híradós kapitányom is hallotta.

A hadgyakorlat végén a regeli osztáskor leparancsolt a hintóról. Szégyeltem minden teher nélkül menni az öszzes felszerelést cipelőkkel, elkértem az egyik gázmaszka tarisznyáját, és lemaradoztam. A légelhárítósok a út mellett célozták a semmit, a sofőrjüket ismertem.

-Hát veled mi van?

-A Popocvics kapitány leparancsolt a hernyótalpasról.

 -Gyere a mi gépkocsinkra pajtás.

Igy mi vagy háromszor elkerültük a gyalogosokat, a Seherben, Banjalukat muzulmán negyedében a fogadó tribűn előtt lassan elhaladtunk, aztán gáz és perceken belül már mosakodtam a mosdó vájúnál az udvaron.

A kapitányom is megérkezett gyalogosan,  fehér kőportól belepve.

-Te hogy kerültél ide? Kérdezte dühösen.

-Mint mondtam, gyalogolok, ahogy birok. (A lúdtalpam miatt fel voltam mentve a gyaloglástól.)

Másnap volt a Jugoszlávia-Magyarország foci mérkőzés. Ebéd után a tanulóban vártuk a közvetítést. Rajtam kívül mindenki a hangszóróhoz közel telepedett le. Én mintha nem érdekelne az esemény, levelet írtam a tanuló végében. A fülem természetesen ott volt, mindent hallott, és láttam szépen. ahogyan az elsó Jugó gólra örömmámorban törtek ki a drukkerek. (1:O)  Ám az öröm nem sokáig tartott, mert a következó lefutásban egyenlłítettek a magyarok.  (1:1)  Nagy támadásba lendültek a jugoszlávok. (2:1) Mondhatni, hogy kiváló focit láthattak akik a stadionban voltak, mert akkoriban egyformák voltunk, és derekasan hajtott, küzdött mindkét fél.

Hogy melyik félidőben, és hanyadik percnél azt nem tudom, de a magyarok kiegyenlítettek. (2:2)

Erre már a sapkájukat verték a földhöz a szurkolók, szitkozódtak és nagyon dühöngtek.

Valahogyan felfigyelt, meglátott, felfedezett engem egy bosnyák tizedes. (Foglalkozása erdei fiákeres... nem kocsis...)

-Vinczer! Neked nem fáj, hogy gólt kaptunk???

-Ugyan, a labda kerek és gurul - idéztem a kalapácsvető nagybátyámat - nem kell ezt tragikusan venni... És erre bement a harmadik magyar gól! (2:3)

Ahogy erről beszélgettünk, a magyarok bevágták a negyediket! Ezt már nem lehetett titokban tartani :

-Úgylátszik a mieink elmehetnének Budapestre focit tanulni!

Nem valami barátságosam megindultak felém, közel voltam az ablakhoz, jobbnak láttam kiugrani.

Másnap a sorakozón odalép hozzám a tizedes:

-A Popovics kapitánynál az irodában jelentkezzél!

- Kapitány bajtárs a prancsára jelentkezek.

- Te elmentél a háborúba puska nélkül!

- A háborús felettesem parancsára!

-Többször küldtem érted, hogy őrségre nálunk jelentkezzél.

-A felettesem, akikhez be voltam osztva nem engedett el.

-Tegnap a magyaroknak drukkoltál!

-A labda kerek, és gurul, hiszen ez sport.

-Igen, de a háborúban nem vagyok biztos, hogy elvégeznéd a feladatot.

-Ezek szerint megbízhatatlan vagyok?!

-Ezt nem mondtam!

-Én így értettem.

-Leváltalak a rádósoktól. Telefonvonalas leszel!

-Megértettem! A nép szolgálatára!

És akkor valóban megértettem, hogy mi lenne, ha ne adj Isten Magyarországgal kerülnénk szembe. Golyófogónak használnának bennünket, mint azt tették a horvátok elleni szerb-agresszió idején a magyarokkal.

Ezért vándoroltam ki a családommal Kanadába. Feleségem és én is apa nélkül nevelkedtünk, nem akartam, hogy a gyerekeimnek is ez a sors jusson.

Vinczer S. Péter

U.i. A horvátoknak szorítok, mert köztük nincs pilóta. Ők igazán képviselik Horvátországot.