.

        Kányádi Sándor:   Az én Miatyánkom

    Mikor a szíved már csordultig tele,
    Mikor nem csönget rád soha senkise,
    Mikor sötét felhő borul életedre,
    Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
    Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
    Nézz fel a magasba – reményteljesen,
    S fohászkodj: Mi atyánk, Ki vagy a mennyekben.

    Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
    Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
    Mikor körülvesz a durva szók özöne,
    Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
    Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
    Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

    Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”,
    Mikor elnyomásban szenved az igazság,
    Mikor szabadul a Pokol a Földre,
    Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
    Ó „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
    Nézz fel a magasba, – hol örök fény ragyog,
    S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!

    Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
    Mikor életednek nem látod a hasznát,
    Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve…
    Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
    Nézz fel a magasba, hajtsd meg a homlokod…
    S mond: Uram! Legyen meg a Te akaratod!

    Mikor a kisember fillérekben számol,
    Mikor a drágaság az idegekben táncol,
    Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
    Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
    Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
    S kérd: Uram! Add meg a napi kenyerünket!

    Mikor életedbe lassan belefáradsz,
    Mikor hited gyöngül, sőt ellen támadsz,
    Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”…
    Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
    Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
    Uram! Segíts, s bocsásd meg vétkeimet!

    Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
    Munkád elismerik, lakást is szereznek,
    Mikor verítékig hajszoltad magadat,
    S később rádöbbentél, hogy kihasználtak…
    Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
    Nézz fel a magasba, sírd el teremtődnek:
    Uram! Megbocsátok az ellenem vétkezőknek…

    Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják,
    Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják!
    Azt kérded: Miért tűröd ezt?! Istenem! MIATYÁNK!
    Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
    Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
    Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol!
    Uram! Ments meg a kísértéstől! Ments meg a „Gonosztól”

    AMEN

                                UTÓHANG

    S akkor szólt a Mester, kemény szelíden:
    Távozz, Sátán! Szűnj vihar! Béke, csend legyen!
    Miért féltek ti, kicsinyhitűek?
    Bízzatok! Hiszen Én megígértem nektek,
    Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!…
    Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
    S a végső időkig Veletek maradok!

    AMEN