2018.06.08. 18:44, Vinczer S.Péter
A négy alma 2018 június 8
Wellandra "mentünk" Erős Sándor plébénos atyához. Meglepetésünkre M.Szabó Imre fogadott bennünket, aki a Pacshepa interjú román fordításához talált ott segítséget.
Kisvártatva megérkezett négy székely fiatalember, akiknek Erdélyből hozott M. Szabó Imre egy kis csomagot.
A csomagból nyolc gyünyörű piros alma került elő. Egy pillanatig nézték a kincset, aztán egyet - egyet magukhoz véve leültek egymás mellé a kanapén.
Nézték az almákat egy pillantásra, beleharaptak,és a térdeikre könyökölve elkezdték fogyasztani.
Imrével szó nélkül néztük az esetet, valami a levegőben azt éreztette, hogy ne beszéljünk, ne zavarjuk meg, ez nem közönséges alma evészet.
Embereink szó nélkül ették az almáikat, és közben a padlóra szegezték a tekintetüket. Imrével összenéztünk, és halkan megjegyezte: ezek most Erdélyben vannak......
Vajjon mire gondolhattak, miközben az erdélyi almát fogyasztották?
Bizonyosan a padlót nem is látták amire a szemük volt szegezve, feltehetően a régi emlékek jelentek meg. A gyermekkortól kezdve, az első szerelem, az Édesanya, az
otthonhagyott cimborák, rokonok.....úgy ahogy a haldoklónak egy pillanat alatt átfut a szeme előtt az élete......
Szó nélkül felkeltek, magukhoz vették a maradék egy egy almát, és távoztak.
Kezet fogtunk, a szemeink beszéltek...és a kézszorítás...
Az egyik talán észrevette, hogy a szemem könnyes, kézfogás közben csak annyit mondott az almára pillantva: a gyerekeknek...
Megértettük mi is az üzenetet. Ezekben az almákban benne volt Erdély minden üzenete. Kolozsvár, Nagyvárad, Csík, a Hargita, ahol termettek.
Küldhettek volna a gyerekeknek egy egy tábla csokit, de aki küldte, tudta, hogy mit üzennek az Erdélyben termett almák....
Nem hiszem, hogy megérti ezt egy anyaországi magyar, mert ezt az üzenetet megérteni, át kellett élni az elszakított területeinken a másodredűség megaláztatásait, és annak ellenére megmaradni magyarnak.
Tudom, hogy nem csak mi szenvedtünk, és szenvedünk, otthon is megszenvedte a magyarság a kommunista elnyomást, és az emigráció sem leányálom a magyarszívű patriota magyaroknak.
Vinczer S. Péter
Köszönöm kedves Péter!