2017.11.13. 19:18, Lélek Sándorné
Kedves Maránk!
Képzeld el a kormány az idén is megtoldotta a nyugdíjamat. Ma voltam az OTP-ben és alig tértem magamhoz huszonötezerrel vehettem fel többet. Na, már most, ha elköltöm ezt a piszkos pénzt, orrgazdává válok, mert ugye mindig, mindenhol fennen hirdetem, mindenkinek elmondom, amit a tévében hallok és a tőled kapott Amerikai Népszavában olvasok, hogy lopnak, rabolnak, s a haverok zsebeit tömik. Hát én nem vagyok a haverjuk, még is juttattak belőle, tudtomon és akaratomon kívül. Nem elég, hogy jóságos régi kormányunk által megállapított rezsit sem fizethetjük már ki tisztességesen, azt is jócskán megkurtítottak, olybá, hogy a tavalyi kimutatásomban egy hónapi többlet jelentkezett éves szinten. Erre most itt vannak ezek a pluszok a számlámon. Nem költöm el, nem én, döntöttem, ne mardosson engem a lelkiismeret, mert nem jelentem fel magamat orrgazdaságért.
Találkoztam a boltban, délben a narancsos Jucival, így hívjuk egymás között a szomszédasszonyt, mi régi elvtársak, láttuk a tévében a nagy tömeggel ment az első sorban. Tudod, amit a klubtévében meg vidám vasárnaposban is flúgos menetnek kereszteltek el találóan a betelefonálók. Jaj, lelkem, nagyon kell vigyáznom a vőm előtt, nehogy elszóljam magam, mert neki más a véleménye róla, azt mondja, okos asszony, tudja hol az esze, igen csak jó közegben és jó helyen van. Azért dicséri, mert valami csok.-nak köszönhetően tavaszra saját lakásukba költözik a család. Azt is mondják, a családi adókedvezmény miatt minden forint náluk marad, meg tankönyveket is ingyen kapták, a gyerekeknek az ebédjét szintén.
Mondtam neki, persze, könnyen osztogatják, lopták. Le is intett gyorsan, ne beszéljek hülyeséget, gondolkodnom kéne és nem a szennycsatornákat nézni és a tőled kapott uszításokat olvasni. Az unokáim jövőjét csúfolom meg, fecsérelem el, beálltam a nemzetrombolók közé. Az én döntésem, mindenki maga számol el a végítéletnél. Nem öntöttem az olajat tűzre, mert láttam, a lányom is kezd feszült lenni, elsomfordáltam a konyhába. Még jó, hogy mindez nem pont akkor történt, mikor a Bolgár úr adása megy a rádióban, és oktatja a narancsosokat. Jól oda szokott ám pörkölni nekik.
Na, szóval, elkalandoztam, az imént írtam neked, találkoztam a Jucival. Kerültem, mint ördög a tömjént, nehogy kérdezzen valamit a pénzről, mert napra kész van ám mindenből. Igyekeztem szedni a lábamat, de iszkolt utánam és megszólított imigyen:
- Jolán néni, ugye örül a pluszpénznek? Karácsonyra még jön az Erzsébet utalvány, látja milyen gondoskodó a mi kormányunk?
- Az, ám a lopott pénzből könnyen osztogatnak, fosztogatnak, - meg építkeznek, stadionokat, iskolákat, tanuszodákat, kórházakat, ahogy a vőm szokta sorolni. Nem költök én abból egy petákot sem, majd meggondolom mi légyen véle, nem leszek orgazdája a tolvajbandának, pedig lenne annak a pénznek helye. Ha az áldott jó régi kormányok adták volna, más lenne a helyzet.–vettem oda, hogy ismerje meg a véleményem.
Vállamra tette a kezét és győzködni kezdett, nincs szó semmiféle lopásról, ezt az emberek termelték meg, ők tették a közös kalapba, ahonnét most kivették. Miért nem kérdezem meg a családom, hogy mennek a dolgok mostanság. Kevesebbet kellene nézni a bajkeverő csatornákat és elgondolkodni mennyi minden változott kedvezően az elmúlt években. A lányomék múltkor mesélték neki, milyen szépen haladnak, mennyire örülnek a családbarát kormánynak. Költsem csak el nyugodtan a kapott összeget, nem vagyok én orrgazda, esetleg hamis vád miatt kellene a lelkiismeretemmel elszámolni, vagy feljelenteni önmagam, hiszen sehol egy vádlott, egy ítélet a kormány oldalon, az ellenzék akarja ezzel a lebegtetéssel ellehetetleníteni, gyengíteni a kormányt, látva annak óriási támogatottságát.
A kapuhoz érve elköszöntünk egymástól. Ebéd után elszunyókáltam. Szülém jött hozzám látogatóba, munkában fáradt ráncos kezének göcsörtös mutatóujjával megintett, miközben jóságos mosolygós szeme kristálytisztán csillogott, így szólt hozzám:
- *Bűnhönc nélkül ne legyél soha *erkölcsi büdös, mert megveti az Úr az efféléket.
Az öreg óra nagyot rúgott a kolompon, mire a szemem kipattant. Elbattyogtam a sufnihoz, elővettem a kockás kisokost és áttanulmányoztam. Bevétel-kiadás és maradvány… Mennyit megmaradt az elmúlt években…
Nem kapcsoltam be a tévét, a rádiót is eltekertem Bolgár úrtól, egyenest Kossuth-ra. Este még osztok, szorzok, számolok, de most sietek, veszek a nyugdíj-prémiumból egy doboz bonbont és egy szál virágot narancsos Jucinak, egy üveg pezsgőt a vőmnek, mert világot gyújtottak sötétedő fejemben.
Jó egészséget kívánva zárom levelem, Marám ne küldjél több Amerikai Népszavát, a gyerekeim majd elmondják a híreket, részleteket. Narancsos Jucit is kérdezhetem, ha megakadok. Még ma kitöltöm a konzultációs levelet és átviszem Jucinak, hogy továbbítsa.
Üdvözöllek a távolból: Joli
*Bünhönc=Bűnös, vádlott (Jókay M.)
*Erkölcsi büdös=”A legszebb rendet, legszebb címet is lemoslékozza egyetlen egy erkölcsi büdös” (Széchenyi I.)
2017. nov. 14.
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Nagyon ötletes, találó úgy ahogy megírtad Gizusom.. Bár ne lenne igazad.. Gratulálok neked.