2017.05.21. 16:04, Lélek Sándorné
Vasárnapi desszert…
Váratlan vendég érkezett a tengeren túlról, több mint félévszázad távlatából. Érdeklődve figyeltem szép magyar szavakkal ékesített csendes, lassú beszédét. Éppen csak benézett egy kéz-fogásra és az emlékek fátylát fellebbentve, visszaosonni egy hangyányi idővel a fiatalságukba.
Elejében beszéd foszlányokból gondolatfonalaikkal varrtam palástot az emlék sátra alatt egymással szemben ülő egykori két öreg diáknak. Ahogyan rohantak a percek egyre érdekesebb témát feszegettek. Kis konyhámban, alig pár méterre a rádiót elnémítottam, minden mondatukban igyekeztem megkapaszkodni. Ez az ember tanítani jött, tükröt tartani nem csak a társadalomnak, nekünk is. Nem szeretem a hazánkat egykor elhagyó, okos embereket, akik messzi távolból mondják meg, mit kellene csinálni, sőt jobban csinálni. Ez az Úr azonban olyan kincset hozott az évtizedek óta lappangó tó felszínére, mit bármelyikünknek régen meg kellett volna tenni.
Váratlan vendégként a vendégjoggal cseppet sem visszaélve, egy kávé és egy pohár rubintot megszégyenítő csillogó vörösbor után felállt, kabátját begombolta, köszönésre fogta. Szívélyesen kértem maradjon velünk ebédre, szeretném tovább gombolyítani a gondolatuk fonalát… Restelkedve bár, de elfogadta ebéd meghívásunkat.
Udvarias vendégként velünk együtt elrebegte az asztali áldást, feldicsérte a halászlét, a tegnapról maradt töltött csirkét és a hozzá adott salátát. Alig vártam, hogy a csetresek lekerüljenek az asztalról. és bekapcsolódhassak a beszélgetésbe.
Mi más lehetne a téma, ha nem hazánk, nemzetünk helyzete, jövője.
Kikötötte, hogy tévedésének nagy a valószínűsége, hiszen csak az ismerheti igazán a tényeket, aki itthon-, és benne él. Ugye milyen furcsa, nem ezt szoktuk meg a „hazatérő” nagy-mellényű egykori hazánkfiától, a tévedhetetlenektől.
Első közös témánk a mai kormány tevékenysége, működését befolyásoló tényezők.
Kifejezetten örül a példamutató fejlődésnek, miniszterelnökünket nem csak karizmatikusnak, hanem okosnak, kiszámíthatónak tartja. Remek sakkozónak, aki mindig tudja, mi lesz az ellenfél következő lépésére. Még jó pár évet, évtizedet jósol neki az ország javára. A világ nagy manipulátorai rettegnek tőle. Nem szoktak hozzá, hogy olyannal kell leülni, játszani, akinek a figyelmét nem tudják elterelni, vagy játék előtt lefizetni. Egyre merészebb támadásra készülnek ellene, hogy letöröljék az élvonalbeliek listájáról. Szerencsésnek tartja azonban, hogy a polgári szellemben gondolkodás jelen van hazánkban és kiállnak mellette, nehéz harcában segítik, olykor páncélként védelmezik. Azonban kevés az írott kiállás, ezt nehezményezi…
Komoly ellenzék nincs. A bukott eszmék követői kullognak elő odvaikból, akik az erejüket csak alul-iskolázott gyurmaemberekből képesek meríteni, csak ilyeneket képesek mozgósítani, némi júdáspénz-, egy tál lencse, és kannás bor ellenében vagy a balhé kedvéért. Fel sem fogják, ezek a szerencsétlenek mire használják őket. Meg kell nézni ezeknek a résztvevőknek a mimikáját, testbeszédét, szánalmas bábuk… Sokuknak zárt osztályon lenne a helye. Ezek az egyedek az egykori ÁVH-s legényekhez hasonlíthatóak, akik az anyjukat is lelőtték volna, hogy bizonyítsák rátermettségüket a feladatra. Azt azonban ne felejtsük a primitív buta ember, veszélyes lehet, ha tömegbe verbuválják őket.
A polgári oldalon is sok a feldolgozatlan, meggondolatlan cselekedet. Először is a csak múltban élők be megrögzött gondolati formájára gondoljuk… A ki nem beszélt, fel nem tárt igaz történelemre.
Természetes módon haragszunk családunk tönkretevőikre, azok szellemi örököseire, ez normális jelenség. Viszont, miért nem hívjuk be azokat, akik „onnan a másik oldalról kérnének segítséget”, ahhoz, hogy megszabaduljanak súlyos sorspoggyászuktól? Miért hagyjuk, hogy tele szájjal üvöltsék az arcukba a volt Soros alapítványosoknak, hogy nekik, kuss, mert ők is abból az alomból indultak útjukra…
Igen, ez volt számukra az „ÉLET” iskolája, ahol megtanulták, mi ellen kell tenniük, ha nemzetben szeretnének élni és gondolkodni. Akik azt az iskolát kijárták és hazánk szolgálatában nemzetmentőként dolgoznak, a legnagyobb elismerés és dicséret illesse őket. Őket kell tisztelnünk, csak velük-, és általuk élhet tovább a nemzet.
Az ötvenes évek besúgói hálózatát szövő gazembereknek sokszor bűnbocsánatot kérünk és adunk, mintha nem tudnánk, azt a hálót ma erősebb szálakkal stoppolják, mint valaha. Utódaik itt élnek közöttünk és gyermekeinket, unokáinkat mérgezik báránybőrbe bújt farkasként… Dobják oda jövőjüket idegen hordáknak, asszonnyá, lánnyá cseperedett utódainkat prédának…
A vendég ezután elmesélte milyen karriert futottak be, akinek szülei rettegve szedték a lábukat a felelősségre vonás elől, egészen az államokig, hol múltjukat megtagadva, ma is médiákon át okádhatják hazánkra annak a rettenetes eszmének a szennyét, amit anyatejjel szívtak magukba, s szülői minta hatására építettek jellemükbe. El sem tudjuk képzelni hányan, élnek gondolatformálóként ma is.
Aztán itt a zsidókérdés, - folytatta.
Megállt és elgondolkodott, majd megismételte, tévedhetőségét, sőt kitért eseteleges elfogultságára is. Egyik gyermeke zsidó nőt vett feleségül, aki négy unokával ajándékozta meg őket. Példaértékű családi életet élnek. Családjaikra tekintettel minden ünnepet megtartanak. Az unokák anyjuk után zsidó vallást kapták, akik óvodásként koruknak megfelelően ismerkedtek a zsidó vallás szokásaival, rituáléjával, ez a tendencia felnőtt korukig folytatódik. Nagyobb ünnepeiket kivéve az étkezéseket szigorán már lazítottak. A reformátusvallásba is belekóstolnak családon belül, ünnepeinket ismerik, olykor részt is vesznek benne. Azonban istentiszteletre nem járnak református templomba. A gyerekek 4 éves kortól, ahogy az illik, megkezdték a zene-, és mozgáskultúrába való bevezetést. Mindennek meg van náluk a maga ideje az egészséges lélek fejlődéséhez. A család megbonthatatlan egység számukra, ebbe születnek, élnek és majd egyszer halnak. Válás és függőségek kialakulása a vallásos zsidóknál szinte elképzelhetetlen. Ők nem is vesznek részt semmilyen családellenes, vagy gyermekellenes mozgalomban, sőt azokat elutasítják, megvetik, köreikből kivetik.
Valamikor hazánkban is így működött ez minden polgári-, kispolgári családban nem csak a zsidóknál. Ezt sikerült szétzilálni a kommunizmus és a liberális eszméknek…
Sokan legyintünk, kissé morcosan és könnyen felhányjuk, persze, mert ők megtehetik, vezető állásokban ülnek, jól keresnek, van rá pénzük… Igen, csak azt nem tesszük hozzá, mit tesznek érte és nem csak azért kerülnek vezetőpozícióba, mert zsidók, hanem, mert kulturáltan viselkednek, ismerik az etikettet, műveltek, tanultak, hiszen gyermekkoruk óta erre készülnek. Ezeket a professzorokat, orvosokat, kutatókat, tanárokat, bankárokat, mérnököket vállalkozókat és egyéb köztisztviselőket egyetlen liberális összeröffenésen vagy az antiszemitizmus hazug vádjából jól élők között nem lehet megtalálni, a kormány ellenes tüntetések környékét is elkerülik, nem szeretnének a senkiházi, gyökértelenek közelében tartózkodni. Említette, örömmel látta a zsidó-közösségek vezetői is cáfolják az antiszemitizmus vádját Magyarországon. Hiába akarja a Soros zsebre vágott EU vezetői ezt a bélyeget ránk sütni.
Mindezek ellenére, a csendes zsidók többségének életmódjával uszítják a primitív embereket, kiváltva bennük, irántuk gyűlöletet. Pedig, mennyire könnyebb lenne, követni a példájukat, a gyerekeket isten áldásának tekinteni, a műkörmök, műszempillák, és egyéb luxus vagy élvezeti cikkek, italok, drogok árát a gyerekek kulturális fejlődésére költeni. Válások helyett közös felelősségvállalást gyakorolva igazi családot teremteni. Bőröndös kapcsolatokat a házasság szentségében megélni, előre tervezni, jövőben gondolkodni. A vasárnapi plázás shopingolás helyében családi körben elköltött közös ebédeken részt venni, nagy beszélgetéseket folytatni. A „valósítsd meg önmagad, légy szabad és szárnyalj, mindent megtehetsz, mi szabaddá tesz…” liberális maszlagkurzusok helyett családi programokat szervezni. Kétszülős családi mintával, boldog családban élni, együtt megöregedni, gyermekeink boldogságának örülni. Halni is méltóságteljesebb ugye a családdal körülvéve, mint egy paraván mögött a lepedősarkában kapaszkodva egy szociális intézményben…
A családi kasszát az sem terhelné meg jobban, mint a felesleges fogyasztások. No, és végleg hátat fordítani a hamis történelem tanítóknak, és csatlakozni a nemzetépítők táborához…
Amint vendégünk elköszönt, a tükröt újra elővettem, nem mondom, hogy sok mindenben láttam magam benne torzultan, de azt igen, van még mit korrigálni nekem is…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
