KIS CSALÁDI TÖRTÉNELEM (5.rész)

Édesanyám visszaemlékezései
Amíg gyerekek voltunk, a vasárnap a mienk volt. Ilyenkor jobbnál-jobb játékokkal töltöttük el az időt. Mi kislányok gyakran kisétáltunk a Duna partra, ahol virágot szedtünk, énekeltünk, meg játszottunk. Egyikőnk letérdepelt, a többiek meg a szoknyája szélét fogva énekelték:
Nágisztingi zaj timolaj,
Kázér, kázér titolaj.
Tim, tom, talári tom,
Rozom Fáni hopp!
Amelyik kézre az utolsó szótag esett, az elengedte a szoknyát. Ezt addig csináltuk, amíg mindenki el nem fogyott.
Egy másik körjátékot is szoktunk játszani. Ennél lépegetve körbe táncoltunk és ezt énekeltük:
Amott van egy új malom,
Amott van egy új igrom-figrom,
Rárekszom-szekszom új malom.

Abban lakik molnárné,
Abban lakik új igrom-figrom,
Rárekszom-szekszom molnárné.

Annak vagyon két lánya,
Annak vagyon új igrom-figrom,
Rárekszom-szekszom két lánya.

Egyiknek neve Nagy Julcsa.
Egyiknek neve új igrom-figrom,
Rárekszom-szekszom Nagy Julcsa.

Másiknak neve Nagy Bözsi
Másiknak neve új igrom-figrom,
Rárekszom-szekszom Nagy Bözsi.

Julcsát szereti Pista,
Julcsát szereti új igrom-figrom,
Rárekszom-szekszom a Pista.

Bözsit szereti Géza,
Bözsit szereti új igrom-figrom,
Rárekszom-szekszom a Géza..

Császárost is szoktunk játszani Egyik félen volt az összes lány, köztük a legnagyobb a császár. A másik oldalon csak két nagyobb lány állt, ők voltak a kapuk, amit be kellett törni. Ezt énekelték:
– Császár, császár adj katonát!
– Magamat, vagy rongyos bakát?
– Rongyos bakát.
Ekkor a hívók a következőt énekelték:
Kék ibolya, zöld ibolya,
Kovács Zsuzsi gyere haza!
A hívott perdült egyet és odaszaladt. Ha sikerült elszakítania a kaput, egyiket elvitte és véget ért a játék. Legtöbbször azonban nem, így ottmaradt. Utána mindannyian énekeltük:
– Eltörtétek hidunk lábát, mért nem csináltatjátok meg?
– Majd megcsináltatjuk márvány kőből, márvány kőből, magyar őrsök.
– A márványkő igen sima, igen sima magyar őrsök. (A további hívásoknál:)
– Majd megcsináltatjuk bőrbocából, bőrbocából, magyar őrsök.
– A bőrboca igen büdös, igen büdös, magyar őrsök.
– Majd megcsináltatjuk két szép lányból, két szép lányból, magyar
őrsök.
– A két szép lány most öltözik, most öltözik, magyar őrsök.
– Majd megcsináltatjuk sáraranyból, sáraranyból, magyar őrsök.
– A sárarany elmúlandó, elmúlandó, magyar őrsök.
Ha végül a császárt kérték, ezt a strófát mondtuk:
– Császár, császár adj katonát!
– Magamat, vagy rongyos bakát?
– Császárt magát.

Egy másik játék szövege pedig a következő:

Csákváron volt egy kápolna
Csákváron volt egy libidoni labdom, labadoni libdom kápolna.
Amellett volt egy zöld erdő
Amellett volt egy libidoni labdom, labadoni libdom zöld erdő.
Abban legelt egy kis csacsi
Abban legelt libidoni labdom, labadoni libdom kis csacsi.
A csacsi nagyon szomjas volt
A csacsi nagyon libidoni labdom, labadoni libdom szomjas volt.
Pohárba vittem friss vizet
Pohárba vittem libidoni labdom, labadoni libdom friss vizet.
A csacsi szája nem fért be
A csacsi szája libidoni labdom, labadoni libdom nem fért be.
Sajtárba vittem friss vizet
Sajtárba vittem libidoni labdom, labadoni libdom friss vizet.
A csacsi nagyon jót ivott
A csacsi nagyon libidoni labdom, labadoni libdom jót ivott.
A csacsi neve szamár lett
A csacsi neve libidoni labdom, labadoni libdom szamár lett.
(Az utolsó versszakhoz tapsoltunk. Ezt leginkább az iskolaudvaron szoktuk játszani.)

A fiúk játéka a kiszorítós, métázás és labdázás volt. Néha mi is elnéztük őket, hogy milyen ügyesek. Minden fiúnak volt egy faragott ütője, de a labdát is maguk csinálták lószőrből, vagy marhaszőrből. Ezt keményre összegyúrták és befonták. A labdát egy fiú elütötte, a többiek meg lökdösték érte egymást, mert az üthette vissza, aki elkapta.

Nálunk Izsán nem volt olyan nagy ellentét a katolikusok és a reformátusok között, mint más falvakban. Édesszülém mesélte, hogy Perbetén nagypénteken (a reformátusok nagy ünnepén) a katolikusok trágyás szekérrel nyekeregtek végig a falun, viszont Úrnapkor meg a reformátusok tették ezt hengerrel. Izsán legfeljebb a gyerekek ellenkedtek egymással, hogy „Te kálomista”, „Te pápista”. A felső faluvégen lakó reformátusok jóban voltak az ott lakó katolikusokkal, de már az „aszegiekkel” nem volt ilyen jó a viszony.
A karácsonyt otthon ünnepeltük. Mire édesapám bejött az istállóból, odabent már mindent elrendeztünk: feldíszítettük a karácsonyfát, megterítettük az asztalt, bevetettük az ágyakat. Reggeli előtt imádkoztunk. Édesapánk elővette a Szikszai imádságos könyvet és abból felolvasott egy imát. Mi leborulva hallgattuk. Alig végeztünk a reggelivel, már sorba jöttek a pásztorok, amiről már szóltam az előbbiekben. Ebédre húsleves, főtt hús és kalács szokott lenni. Istentiszteletre legtöbbször csak karácsony másnapján került sor, akkor jött ki Komáromból egy lelkész. Ilyenkor úrvacsora osztás is volt.
Szilveszterkor volt az első bál. Több helyen is rendeztek mulatságot a faluban, a reformátusok leginkább a „főszegen” levő Dani-féle kocsmába mentek. Cigánymuzsikára táncoltunk, mindenkit elkísért az anyja. Ha valakinek udvarlója volt, az többször táncoltatta és a bál végeztével hazakísérte a lányt. Engem Vilmos, a későbbi uram gyakran megtáncoltatott, de még fiatalok voltunk, meg a háború is közbeszólt: 1915-ben (még tizenhét éves se volt) berukkoltatták és csak tizennyolc végén jött haza.
Újévkor mindenki rétest sütött, mert azt tartották, hogy aki nem süt, annak rövid lesz az élete. Lencselevest is főztek disznóorrával, hogy betúrja a szerencsét. Tyúkot azért nem, mert az meg kikaparja.
A farsang volt a lakodalmak ideje. Jegyajándéknak a lány inget varratott, meg zsebkendőt vett, a legény pedig cifra bugyellárisban pénzt adott a lánynak. Húsvét hétfőn a gyerekek szappanos vízzel jártak locsolkodni, mert a szagos víz drága volt. A legények este mentek. Ha elkaptak egy lányt, odavitték a kúthoz és loccs rá! Kedden meg minden legény trágyát hordott, akkor ugyanis a lányok öntözték meg őket a szekéren. Nem bánták, hogy csupa vizek lettek, inkább még örültek is neki.