AMARILLISZ                           2017 február 12

Édesanyám séta közben talált egy virághagymát. Hazavitte, és cserépbe ültette. Oda helyezte a cserepet a többi virág közé a nagy ablakba.  Sokáig meg sem mozdult,  de egyszer csak, ahogy tavaszodott kezdett kihajtani.

Édesanyám szívinfarktussal kórházba került, és az orvosok szívműtétet javasoltak a koronária ereken.

Váró listára került, mert sztrájkoltak a nővérek. Dolgaim intézése közben mindig meglátogattam, a kórházban.

Végre egy reggelen csengett a telefon: visznek a műtőbe....

-Megyek azonnal.

-Majd műtét után gyere...

Délfelé bementem a kórházba, a bátyám már ott volt.

Várakoztunk. Végre jött egy orvos: Vinczer family...felálltunk... I'm sorry She past away.

Nem értettem, ilyet még nem hallottam, de a bátyám zokogott, könnyek között mondta: meghalt.

Pánikba estem: tegyenek be műszívet…  aztán, megértettem, hogy a műtét után a felélesztés sikertelen volt.

Nem csoda. Annyit szenvedett az élete során,  volt amikor még otthon lábon kivitte az infarktust. Túl sok sérülése volt a szívének.

Összeszedtük a holmiját, a leveleit, amelyeket a testvéreihez, és hozzánk a gyerekeihez írt:

"Isten áldjon meg benneteket édes gyerekeim.

Ne hagyjátok el egymást, tartsatok össze.

Csókollak Mindannyitokat.  Anya."

Hazamentünk. Belépve a nappaliba a nagy ablak előtti bokrok között egy napsugár fényében ott állt a kinyílt amarillisz. Ez Édesanyánk üzenete. Azóta már huszonkilencszer az évfordulóra kinyílik Édesanyám amarillisze, és a virágban meglátogat bennünket.

Tegnap még bimbóban fényképeztem, ma már a kétfelé vált bimbó teljes pompájában kinyílt.

Édesapámtól kaptam egy domborművet a szenvedő Jézusról, amely az utolsó sóhaját ábrázolja: Istenem Istenem mért hagytál el. Kiöntettem bronzból, és urnát készítettem belőle.  Három emlék plakettet is készítettem és felvéstem az utolsó kívánságát, üzenetét Édesanyánknak.

Temetésekor, amikor vitték ki a templomból a koporsóját, Katalin menye keserves sírása közben, három rózsa esett le a koporsójáról. - Így még anyóst nem sirattak meg, monda valaki --

Talán a három fiának küldte a rózsákat.

 Lepréseltük berámáztuk, és az emlék plakettja mellé helyeztük a falon.  Az emlék plakett, a szenvedő Jézus, alatta az utolsó üzenettel egy réztáblára vésve. Sokszor rátekintek, és felteszem a kérdést, hogy vajon a család többi tagja elolvassa-e néha, vagy az évek múlásával feledésbe megy? Nyugszik-e ha látja a család szétesését?

Vinczer S. Péter