Hópihe karácsony....

Elérkezett az év utolsó ünnepe. Itt van Karácsony! Kinek-kinek mást jelent ez az ünnep.
A karácsony nekem a remény ünnepe. A kis Jézus születése reményt ad a bűneink megváltására. Advent időszakában számot vetek önmagammal, mit tettem helyesen, mit nem, és mit mulasztottam el. Aztán szívemmel, lelkemmel készülök az ünnepre. A boltok reklámjai szinte megtámadnak: vegyél meg, vigyél haza, én vagyok a trendi! Pedig....és megleptek az emlékek. A pályám kezdetén, a hetvenes évek közepén az óvodában a gyerekekkel szép színes fonalakra papír korongokat ragasztottunk, aztán színes papírokból láncot ragasztottunk. De a mi fánkon a cérnára fűzött pattogatott kukorica is volt. Mert a fenyőfa az ünnep jelképe volt, egy szép fenyővel díszítettük fel a szobát! A kezünk munkájával, mézeskalács csillagokkal, papír díszekkel. Egész éveben gyűjtöttük a csokoládé papírokat, majd adventben szép téglalapokat vágtunk ki, édesanyám varrógéppel a közepén összevarrta a téglalapokat. Aztán fésűre nyomva szép hullámos mintát adott neki. Amikor kinyitogattuk a lapokat, csillogó csoda tárult elénk. Mert az örömszerzés volt a cél. Aztán elmentünk az éjféli misére, a család, mi, együtt. És nem számított, hogy a fa alatt csupán egy titokban kötött sál volt. A legnagyobb ajándék a füge füzér volt. Az ajándékozás a szeretetről szólt, arról, hogy egész évben gondoltunk egymásra.
Aztán minap szomorúan tapasztaltam, hogy egy kedves ismerősöm a következőket írta:"Kedves ismerőseim! Sajnálom, de az én fám még nincs készen, mivel a karácsonyfát 24.én díszítjük együtt a gyerekeimmel, akik csodálatosak és kibírják várni a holnapot, nem kell miattuk egy héttel korábban fát állítani. És elnézést kérek, de "boldog karácsonyt" csak karácsony napján fogok kívánni. Azoknak, akikkel már addig nem találkozok, és nem fészbuklakók, nos, nekik már kívántam. Lassan oda jutunk nagy türelmetlenségünkben, hogy mindent napokkal, hetekkel, hónapokkal hamarabb fogunk csinálni. Tényleg úgy lesz, hogy szenteste húsvéti tojásokat fognak festeni az emberek, csakhogy az övék legyen az ELSŐ. Ja! És a legszebb. Kérdezem én: karácsony a szeretet ünnepe vagy valami verseny? Netán díjakat is osztanak? Hova ez a nagy sietség? Mire ez a nagy versengés? Miért érzi azt mindenki, hogy részt kell vennie ebben az őrületben, ami már rég nem a karácsonyról és a szeretetről szól? Kiábrándító... Szívesen megnézem a feldíszített fákat, ha itt az ideje. Mert csodásak, egyediek..."
Aztán megláttam a sok "trendi" műfenyőt divatosan feldíszítve egy sarokban eldugva, hogy ne zavarja az ott lakókat.
Ha egy ünnep kiüresedik, akkor már nincs értelme. És nem a pártok, a kormányok üresítik ki, hanem az emberek! Mert szüleinktől, nagyszüleinktől gyönyörű hagyományokat örököltünk! Azt kellene leporolni és közénk hozni, nem a műfenyőt!
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!