2016.12.23. 15:02, Apáti Kovács Béla
Apáti Kovács Béla
Karácsonyi ajándék
Karácsony közeledtén éjjel valami átsuhant a fagyos erdő fái fölött. Senki nem tudta az erdő lakói közül, hogy mi volt. Talán észre sem vették, hisz az állatok édesded álmukat aludták vackukban.
Reggel a kicsi mókus, amikor álmosan kiment a háza elé, az egyik bokor alatt furcsa tárgyat vett észre. Olyan volt, mint egy dió aranyszínűre festve.
Kezecskéivel forgatta, nézegette, de sehogy sem tudta eldönteni, mi lehet. Még sohasem látott ilyet.
Mint általában a mókusok, ő is nagyon kíváncsi volt. Elhatározta, mindenáron kideríti ennek a fura tárgynak a rendeltetését.
Elment barátjához a nyúlhoz, hátha okosabb, mint ő, és segít megoldani a rejtélyt.
─ Nyúl komám, nézd, mit találtam! Talán te tudod, mi célt szolgál?
A nyúl is sokáig nézte. Még meg is kocogtatta hosszú nyúl fogaival, hátha így valami okosat tud mondani.
Sajnos a nyúl sem tudott épkézláb választ adni. Csak hümmögött értetlenül.
─ Nem tudom, barátom, mi lehet ez? Talán dió vagy mogyoró – okoskodott. – Szerintem a Jézuska ajándékozta neked. Pár nap múlva itt a karácsony.
─ Az nem lehet, hogy dió legyen – válaszolta a kicsi mókus. – Mi mókusok messziről megérezzük a dió és a mogyoró illatát. Ennél egészen mást érzek. Még sohasem érzett ilyen szagot az orrom.
─ Javaslom, menjünk el az erdei bagolyhoz-apóhoz. Ő az erdő legokosabb madara. Bizonyára tudja fogja, mi ez a gömb.
Az ötlet tetszett a kicsi mókusnak. Fogták magukat és elindultak.
Nem kellett sokáig bandukolniuk, az erdőben hamar megtalálták a bagoly apó otthonát. Őkelme éppen az éjszakai fáradalmait pihente ki. Ezért mérgesen a két állatra ripakodott:
─ Mit akartok? Miért zavartok? Egész éjjel talpon voltam, és most szeretnék aludni. Mondjátok gyorsan, miért jöttetek!
─ Bocsánat, drága bagoly apó – szabadkozott a nyúl. – Mókus barátom ma reggel az egyik bokor alatt talált egy furcsa gömböt. Nem tudjuk, ki lehet ez. Te vagy az erdő legokosabb madara, és bizonyára tudsz segíteni nekünk. Kérünk, légy szíves mondd meg, mi ez?
Az erdei bagoly a nagy szemeivel hosszasan nézte a gömböt, végül fejét csóválva mondta:
─ Sajnos, nem tudom. Életem során sok mindent láttam, de ilyet nem. Ég veletek! Megyek aludni, mert nagyon álmos vagyok.
Még legalább egy tucat állattól kértek segítséget, de senki sem tudott segíteni. Egyikőjük sem találkozott ilyennel.
Szomorúan elindultak haza. A kicsi mókus az odújába, a nyúl az erdőszéli házacskájában. Mindketten abban a tudatban voltak, a Jézuska ajándéka volt a bokor alatt. Igaz még mindig nem tudták, mire való ez az aranylón csillogó gömb?
Már éppen búcsúzkodtak, amikor fent az erdő fáinak a koronája fölött sírásra lettek figyelmesek.
Egy angyalka pityergett röptében. Olyan szívszorító volt a sírása, hogy nem állták meg, hogy ne kérdezzék meg:
─ Miért sírsz, angyalka?
Meghallván kérdésüket az angyalka hozzájuk repült.
─ Azért sírok, mert nagy az én bánatom. Maholnap itt a karácsony. Tegnap éjjel egy szép, feldíszített karácsonyfát vittem a közeli faluba a gyerekeknek. Figyelmetlen voltam, és véletlenül lepottyant róla egy arany gömbdísz. Ha ezt a főangyal megtudja, jaj, nekem!
A két állat összenézet és szinte egyszerre kérdezték:
─ Ez volt, amit elveszítettél?
─ Igen, igen - ujjongott az angyalka. – Hol találtátok meg?
─ A kicsi mókus találta meg egy bokor alatt. Én csak segítettem neki, kinyomozni, mi ez a szép gömb? De most már tudjuk.
A kicsi mókus átadta a karácsonyfadíszt az angyalkának, aki nem győzött hálálkodni. Csillogó szemekkel kezébe fogta a gömböt, és elrepült vele a falu irányába.
─ Volt ajándék, nincs ajándék – sóhajtott egy nagyot a kicsi mókus. – Nem baj, úgysem tudtam volna, mire kell használni. Nincs nekünk karácsonyfánk.
Másnap karácsony első napján, a kicsi mókus alig bírta kinyitni odújának ajtaját. Azt gondolta, hogy éjjel a szél egy faágat fújt elébe. De majd elájult a nagy meglepetéstől, három hatalmas mogyoróval teli zsák állta el az útját.
Amiért jó mókus volt, a Jézuska neki is vitt ajándékot.
Itt a vége, fuss el véle!