.

Az én karácsonyom....

Nekem a karácsony a fenyő fanyar illata, a szaloncukor, édesanyám süteménye és édesapám hatalmas mindenkitől megvédő kezei.
Mikor nagyobbak lettünk a húgommal, együtt választottuk ki a fát, a húgommal közösen hoztuk haza, szüleink a hátunk mögött a hidegtől összebújva. Aztán édesanyám mindig vett elő szaloncukrot, keveset, mert szegények voltunk.
A karácsonyfát mindig együtt díszítettük. Csak később, kikor már középiskolások voltunk, akkor nem engedtük be a szüleinket a szobába, míg készen nem volt a fa, és nem csempésztük oda azt a kis ajándékot, amit mi készítettünk.
Még a számban érzem a szaloncukor ízét, amelyet vízkereszt után már szinte baltával kellett felszeletelni. És a sütemény finom illatára. Minden karácsonykor egy általam soha nem értett logika alapján végig látogattuk egymást.
Erky nagymama nagyon jól tudott sütni! Különleges habos-krémes süteményeit mindenki szerette. A szoba közepén ebédlőasztal, szépen kézimunkázott karácsonyi terítővel leterítve. Az egyik sarkában egy tányérban dió és fokhagyma, mellette egy díszes üvegben pálinka. Mi unokák el-el csenegettünk a dióból, de az üvegből nem kaptunk inni.Most már tudom miért...
Az én édesanyám a zserbó királynője volt, és mindenkinél más volt a sütemény.
Még ma is érzem a régmúlt fenyőfák illatát, a sütemények illatát. Sütés közben énekeltünk, hogy szép legyen a sütemény.
És mikor elérkezett a Szenteste, csodálattal néztünk fel a karácsonyfára. Mert a karácsony a mai napig egy csoda nekem! Ebből nem engedek, ragaszkodom a hagyományokhoz. És addig míg el nem hangzott a "Mennyből az angyal" ott álltunk mi, a Család, egymás kezét fogva, és énekeltünk.
És most itt, az én nagy családomban kívánom karácsonyra, hogy a kis Jézus születése boldogságot, örömöt hozzon a családjukba! és egészséget! Mert ha ezek megvannak, már gazdagok vagyunk!
Áldott karácsonyt kívánok Mindenkinek!