Szemlélődés - Advent 3

Mindenféle embereket láttam tegnap este. Vicceseket és viccelődőket, borivókat és sültkolbász falókat, külföldiül beszélő harsányakat, lökdösődő erőszakosakat és szikár elegáns urakat és kalapos hölgyeket is. De sok lehajtott fejű embert is látok így karácsony előtt. Az utcákon, a tereken, a piacokon, a templomban, a kinnekben és a bennekben, az emberi kapcsolatokban, a mindennemű útvesztők mentén, ahol nem nagyon képes kapaszkodni bárki is kerítésekbe, lépcsőkorlátokba, fogódzókba, mert hogy ilyenek nem is nagyon fordulnak elő. Éppen akkor és éppen ott, ahol kellene, hogy legyenek, hát nem léteznek! Ezek nem teremnek maguktól, a tervezők meg valahogy kifelejtik a tervrajzokból a lelki akadálymentesítőket a legtöbb helyen. Hja, hogy ez nem EU-s előírás? Bizonyára azért. (Csak az uborka görbület fontos, mert az -még ha savanyú is- nem ugat vissza, mint egy "láncos kutya" :-) )
Falak viszont vannak dögivel! Magasak, átláthatatlanok, távolságot tartók, bevehetetlenek és ledönthetetlenek. Széles és hivalkodó, nagy fesztávolságú fő- és homlokfalak tornyosulnak legtöbbször a kisegítő sok-sok mellékfal előtt. Akad közöttük néhány nagyon jó minőségű támaszfal, csak vigyázni kell, nehogy bedöntse őket valami rossz minőségű tűzfal, mert hát azok aztán szintén vannak több, mint szükséges mennyiségben!
Aztán nem látok karoló karokat sem ott fenn a lépcsők és a magaslatok tetején. Legfeljebb csak néhányat, akiket - a mellékfal-létet soha meg nem tapasztalt öreg téglák- hangos kacagással gúnyolnak, amikor azok felsegítenek valakit..akár egy kabátot valakire.
Én tudom, hogy nagyon nehéz érzékeny lélekkel és erőtlen, rezege lábakkal "barokkos" egyéniséget cipelve bármiféle emelkedőre felcaplatni, mert az előttük menő friss és erőtől duzzadó ifjak számos esetben előre loholnak és visszanyomnak, nehogy mégis a még esetleg jó erőben lévő öregecskedő megelőzze őket. Ha netán próbálkozna, akkor azok visszalökik, és akkor nagyot esik és a baleset következménye nagyon sokba kerülhet. Mindenkinek! A pénz a tápra, vagy a nyugdíj-szerű ellátmány meg soha nem konkurálhat egy aktív magaslati hozománnyal.Tanulság: PREVENCIÓ!
Aztán arra meg sokszor se kedv, se lehetőség, hogy elmenjen a lélek-pátyolda kereskedésbe a nyugger vagy a rászoruló, ahol egy kis vacak örömöt lehetne vásárolni, legalább second hand.
No hát Emberek, ezért mondják jobb helyeken: a szeretet portéka ingyen van! Nem kerül semmibe, nem tülekedsz, ha adod, vissza is kapod és nem csak Ezüstvasárnapon.
Egyébként is „jónak lenni jó”. Ez egy nagyon lényeges perpetuum mobile kellene, hogy legyen. Mindenkinek! Mindig bejön, különösen így karácsony idusán, csak legyen hozzá jóakarat is!
Igaz, nem EU-, hanem csak ember-konform.
 

(GundyS, 20161213)