A LUCA        2016. december 12

 

Odahaza fénypompába, és karácsonyi díszbe öltözött az ország. Mindenhol a szépen feldíszített karácsonyfák hirdetik a kis Jézuska születését. A kicsi gyermekek várják a Mikulást is december 6-án. 

 

A csodával páros, hogy örömteli szívvel énekelnek, és utána megkapják az ajándékcsomagot a Mikulástól. 

 

Nagy élmény látni a gyermekek örömét. Erről eszembe jutott a gyermekkorom, amely nagyon szegényes volt. A háború után nagy volt a munkanélküliség, Édesapámat elvitte a háború, és Édesanyám egyedül képtelen volt nevelni a három gyermekét. 

 

 Anyai nagyanyám összeszedte  a leányait, unokáit, a horvátországi Erdődön, hogy segítsen rajtuk. 

 

Hét éves voltam, amikor a nagymamámnál volt a Mikulásvárás, de a Luca is meglátogatta a házat, ami nagy esemény volt.

 

Úgy tűnik a városokban a Luca látogatás, feledésbe ment.

 

Hozzánk este érkezett a Luca, felejthetetlen még élek. Már öreg vagyok, de azt az élményt és benne a félelmet,  kapok-e virgácsot, és mit fog mondani a Luca, hogy jó voltam-e vagy rossz.

 

Már ágyban voltunk, amikor jött a Luca, fehér ruhában, az arcán egy szita, hogy ne ismerjük fel, Ő azonban látott bennünket.

 

Csengettek, hogy érkezik. Ahogy belépett a szobába, a levegő szinte megállt, és csend uralkodott körülöttünk. 

 

 A kis szobában öten vártuk, az öcsém, a húgom, és két unokatestvérem. Sorba ültünk az ágy szélén, és a torkomban dobogott a szívem. A kezében virgács csomó és az ajándékok,  szépen csomagolva selyempapírba. Birsalma szeletek kristálycukorba hempergetve, aszalt szilva, dió, és mandula.

 

Minden gyermeknek osztogatta a Luca, és elmondta ki mikor volt rossz, mi csinált jót,  csodáltam, hogy a Luca mindent tud rólunk. 

 

Amikor hozzám érkezett, kérdezte, hogy mi jót tettem, és mi rosszat.

 

Azt feleltem, hogy nekem nincs apukám, nagyon szegények vagyunk.

 Ekkor leesett az arcáról a szita.. ámulkodva megszólaltam, nagymama maga az? Természetesen mosolygott, igyekezett megigazítani a szitát, Édesanyám segítségével. Így lelepleztem, hogy a Luca a nagymama volt.

 

Gyorsan búcsúzott is tőlünk. Most is látom a lelki szemeim előtt  az arcát. Mindannyian kaptunk virgácsot is, a csintalanságainkért.

 

Érdekes, hogy soha nem beszéltünk erről és soha nem kérdezgettem a Nagymamámat.

 

Baranyában Eszék környékén, Erdődön úgy volt a szokás, hogy a Mikulás éjszaka a kifényesített cipőkbe tette az ajándékot, a Luca meg a kezünkbe adta.

 

A fényes karácsonyi kavalkádban a régi szokások elhalványulnak, és feledésbe mennek. 

 

A püspöksüveges Mikulás ritka látvány, aki a mai Törökország területén élt és a vagyonát osztogatta szét a rászorulók között.

 

A piros ruhás COCA COLA bohócsapkással vallástalanná vált a Santa Claus, kereskedelmi és turisztikai attrakcióvá lett, hogy mindenkinek megfeleljen. 

 

Így tünteti el a vallástalan kereskedelem, a liberalizmus, a vallási hagyományokat.

 

Vinczer Katalin

 

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.