ESZTIKE TIKE TIKE....     2016. december 5

 

A történet közvetlen a háború után történt valamikor 1945/46-ban. Akkoriban a háborúból visszamaradt roncsok, vagy golyó hüvelyek képezték az anyagot. 

 

Átalsó szomszédunk a Gubi bádogos ágyúhűlznik anyagából készített tek szöget, sőt evőkanalat is ónozva. De még a faszöget is egyenként hegyezték. Irma néni átjött a második szomszédból, akinek a férje a Szilvi bácsi, Édesapám inasa volt korábban, és a kászhusz faragó vésőt kérte. Édesanyám erről tudta, hogy a Szilvi bácsi otthon, illetve apósa tanyáján rejtőzhet, hiszen csakis neki kellett a v alakú véső, mégpedig a faszögek hegyezésére. Változatos volt a "gyártás", mert semmi sem volt, így a vadászok részére az ólom sörétet is házilag készítették.

 

Ha a "liferáláshoz" fuvar kellett, akkor  -zseb telefon hiányában- gyalogosan el kellet menni a Karácsonyi nagy fuvaroshoz.

 

Gubi bácsinak két fia volt a Laci meg a Miklós. Laci velem egy idős volt, mi sem természetesebb, hogy naponta együtt játszottunk.  Számomra persze a műhely is varázslatos volt, de a másik szomszédnál, a Csápek bácsi suszter műhelyében is sűrűn megfordultam, annál is inkább, mert Ő önkéntes tűzoltó volt, mint korábban apai nagyapám is.

 

Nem állom meg ezt a vargabetűt, nagy múltja van a magyarkanizsai tűzoltó egyesületnek, hiszen Torinóból a világversenyről éremmel tértek haza. No de ez egy másik történet.

 

Tehát a fiatalok manapság feltehetik a kérdést, hogy telefon híján hogy intézték a dolgaikat az iparosok?

Az Ipartestületnek volt kocsmája, kugli pályája, színház terme, dalárdája, és könyvtára.

 

Mindenkiről tudták, hogy ki hova jár, és melyik nap lehet ott megtalálni. A kocsma meg arra való volt, hogy ott mindent meg lehetett beszélni, hányni-vetni.

 

Ennyi kanyar után,- Tiszai vagyok - visszatérek a mondandómhoz.

 

Fuvarra volt szüksége a Gubi bácsinak, tehát elküldött bennünket a Karácsonyi bácsihoz a valahányadik tóparti közbe.

 

Karácsonyi bácsi, ahogy meglátott bennünket rögvest abba hagyta  a ház körüli tennivalóját, és máris vezette ki az istállóból a két lovát. Jókedvű ember volt, mindig danógatott.  A két lovat beállította a stráf kocsi elé, aztán visszament a lószerszámokért. Ahogy rakta fel a Rárókra, közben danógatott: „Esztike tike tike Esztike lány...”

 

A szomszéd asszony éppen kifelé tartott, valószínűleg valami fontos ügyben járt a szomszédasszonyánál, és mivel ugye telefon nem létezett, személyesen...

 

Hallva nótát, lelassította a lépteit, megállt, és megszólalt:

 

-A fene a pofád rántószíjját tán ezt is te kompernátad?...

-Én hát! És folytatta: „Estére legyen a babám.

Após is lesz anyós is lesz,

 Esztikének jó sora lesz.

Esztike tike tike Esztike lány,

Estére legyen a babám.” 

Lakodalomban ezt már másként énekelték: Esztikének -a jó sora helyett -nagy hasa lesz....

Aztán folytatták: Esztike nem vagy te préda,

Itt van egy gombolyag cérna, 

Annyit szakajtasz le róla, 

Amennyi kell majd a foltra.

Akkoriban az esküvőre gyalog ment a menet, a menyasszonyt meg kellett nézni, közben a bort, pálinkát kínálták a bámészkodóknak csak úgy az üvegből, és valahogy nem féltek a fertőzéstől. Rezes banda meg fújta teljes erővel, hogy messze elhallatszon, és sokan összeszaladjanak menyasszonyt nézni. A gyerekek persze követték a menetet, mert aprópénzt is szoktak szórni.

-Vöröshajma haja nélkül, a násznagyúr gatya nélkül! Ijujjú, ijujjú. És hasonlók.

 

Visszafelé már férj és feleség együtt, karonfogva, természetesen más úton hazafelé a lagziba.

 

Hol van ez a világ? A foltozás és a zokni stoppolás, a fehérneművarrás a kis Singer varrógépen....a befőzés, a paradicsomfőzés, a heti kenyérsütés....a lángos....

 

Vinczer S. Péter

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés