"Tárogató család karácsonyfája 2016" "

Utolsó karácsonyi teendők 1972 évében

December közepén jöttem ki az Onkológiáról, ahol utolsó előtti kezelésemet kaptam. Családom helyzete kimondhatatlan szomorúsággal volt teli. Nem biztattak, hogy meggyógyulhatok e vagy nem, vagy csak az ISTENI csoda segíthet. Amint ágyban fekve elő jöttek a karácsonyi életképek, készülődések izgalmai.. magamra zárt konyha ajtaja, mit Édesapám szorgalmasan kopogtat, mikor is lehet már igazán jönni és kóstolni. Éreztem, ahogy egész testemet átjárja a végtelen szomorúság, mert mire ez most nincs. Mint a villám vágott át agyamon és szívembe fészkelte magát, hogy mi az hogy nincs. De IGEN van, LESZ. Felkeltem, erőt kaptam fentről és mentem ki a konyhába.. előkészíteni a sütésnek valókat. Fájt mindenem, kértem a jó Istent segítsen meg, hogy legyen szép ünnepi Karácsonyunk. Ki tudja lesz e még. Erőre kaptam egyre szebb dolgok kerültek ki a kezem alól, mintha nem is lett volna semmi bajom. Nem fájt semmi csak éreztem, ahogy ég az arcom. Izgalomtól, gondoltam, igen az teszi. Mindenki az ajtó előtt topogott és a jó Isten tudatta velük, hogy most nem szabad nekem nemet mondaniuk. Csak álltak ott, láttam, ahogy csurognak a könnyeik.. el-elmennek, vissza- jönnek. Én csak hajtottam magamat. Lett finom tepsis sütemény, biztos valamilyen pite, már nem tudom.. de beigli is lett, finom aszalt-szilva leves, rántott csirke és hal a fiuknak. Szóltam, kezdjék díszíteni a fát, mind a 2 szobában, Szüleimnél és nálunk is. Ajándék volt, hisz azt kívántuk szerényen egymásnak átadni, minden különösebb külső hatások nélkül. De teljesítették a kívánságomat, díszítettek csomagoltak.. egy szóval nem mondták ne tedd gyerekem. De a levegőben érezni lehetett a feszültséget, hogy ez az erőre kapás jót vagy a véget jelenti. Lehető legszebb készleteket elővéve és sokszor használatra sajnált terítőt kértem férjemtől, hogy tegye fel.. Édesanyám díszítette és meg izgalomtól semmi fájdalmat nem érezve végeztem az ünnepi munkákat. Későbbi időre, mint különben szoktuk.. de minden elkészült. A konyhaajtó mellett felszerelt kis étkezésre hívó csengettyűhöz léptem jelezve, hogy kezdődhet a KARÁCSONY. Remegő kézzel vertem meg a kis harangot.. és elindultam az ünnepien megterített asztalhoz..ahol a mi kis karácsonyfánk állt. Ott egymást átölelve énekeltük el a karácsonyi dalainkat, melyek ilyen mélyről még soha sem törtek fel. Csodálatos érzés volt. Szorosan öleltük mind a négyen egymást, középen a kutyusunkkal és ebben a szoros egymást átfonó szeretetben tudtam, hogy lesz még több KARÁCSONYUNK!

Boldog Karácsonyt töltöttünk még sok éven át. Isten megáldja és megsegíti a szeretetet adókat és Benne hívő embereket. Isten Áldása legyen Mindenkivel