Ez így lenne természetes minden családban.

Én együtt élek a lányomékkal, enyém a háztartás, és az unoka. 

De, ha beteg vagyok, akkor ágyba parancsolnak, szinte semmit sem engednek dolgozni. Sajnos, az utóbbi időben egyre többször van ez az állapot.

Soha sem éreztem, hogy szégyellnének.

Sőt, mikor az óvodában azt mondta a vezető óvónő, hogy nem egészséges így együtt élni, lányomék nagyon felháborodtak, és beszéltek az óvónővel, mert nekem nagyon rosszul esett.

Azt hiszem, illetve tudom, hogy mindig számíthatok rájuk, épp úgy, ahogy ők rám.

Kedves Zita! Leírtad azt, amit gondolok, köszönöm, hogy megerősítetted te is a véleményem, miszerint azt kapjuk vissza, amit mi is adunk...

Mi ahova mentünk, vittük Édesanyámat magunkkal. Látogatóba, fogyadásra rendezvényekre. Mindta is, hogy ennyit életében nem ment, mint amióta kanadában él. Volt, hogy magammal vittem Olaszországba Vicenzába, amikor üzleti ügyben utaztam. Nem tudtam volna elmenni bálba, vagy rendezvényre, hogy itthon hagyjuk.

Kati Édesanyja, Anyu 98 éves. A sógorom a feleségével Hamburgból évente kétszer egy egy hónapot vannak vele Horvátországban. Küldeném váltásra a Katit, de a térde miatt nem vállalja az utazást.  A repülő utat viszon még fiatalabb korában nem vállalta.

Minderre nem gondoltunk amikor kivándoroltunk.

Sok öreg vegetál öreg otthonokban, ahol a gzerekeik nem látogatják. Volt egy idős néni a hamiltoni otthonban, a kerekes székében ott olt naponta a bejárattal szemben.

A vacsora előtt távozott, és csak annyit mondott a gondozónak,: ma sem jöttek....

Péter

Valóban ez a szeretet, amit leírtál, gondoskodni a szülőről, bízni a gyermekben. Ez az élet szépsége. Ma már sajnos nem minden családban természetes, de bízom benne, hogy egyre inkább megértik fontosságát.

Édesanyádnak jó egészséget kívánok! Neked pedig sok erőt, hogy képes legyél segíteni neki! A szeretet nem hiányzik, azt látom...