Juli karácsonya....

Juli még ősszel autóba ült, és egy kosár frissen szedett szőlőt vitt a szüleinek. Édesapja nagyon szerette, egy nagy karéj puha kenyeret evett hozzá. De mikor benyitott a kis kerti kapun, édesanyját pillantotta meg, aki keservesen zokogott, és csak azt hajtogatta "Apu elment". Percek teltek el, mire Juli megértette, hogy édesapját már soha többé nem láthatja. Összekapaszkodtak édesanyjával, és csak zokogtak. Aztán, mikor megnyugodtak kissé, Juli egy utazó táskába összeszedte édesanyja ruháit, és elindult vele haza, hozzájuk.
Otthon már várta őket Nándi a férje, és ötéves iker fiai, Karcsi, és Gyuri. Ott ugrabugráltak Mamó körül, és csak beszéltek, beszéltek. A vacsora is ebben a furcsa hangulatban folyt. Aztán, mikor a srácok ágyba kerültek, leültek, és Mamóból kitört a sírás, majd Juli is vele sírt.
A másnapok csendben teltek, ügyintézés, majd a temetés, majd a gyász egyhangú napjai. Egy reggelen Juli a bevásárlás közben épp egy templom előtt ment el. Nem volt vallásos, csak gyerekkorában járt templomba. Most bement, leült a hátsó sorba, sírt, és kérte a Jóistent, hogy adja vissza a szeretett Papót, hisz el sem tudott búcsúzni tőle. Aztán Juli másnap is bement a templomba, harmadnap is, majd vasárnaponként a reggeli misére. Minden kérése az volt, hogy még egyszer láthassa apját. De nem történt semmi.
Aztán eljött a karácsony, Mamóval egyre csak sütöttek, az ikrek ott játszadoztak körülöttük, el-el csenegettek a frissen sült kalácsból.
Majd itt volt a szenteste, a gyertyagyújtás ideje. A család egymás kezét fogva halkan énekelte a Mennyből az angyalt, majd boldog karácsonyt kívántak, és nekiláttak az ajándékok kibontásának. Persze a legbuzgóbban Karcsi és Gyuri tépte le a papírt az ajándék dobozokról. És rögtön játszani kezdtek. Csak Papó hiányzott, és Juli este, mikor senki sem hallotta, imát mondott,hogy csak még egyszer láthassa apját.
Elmúlt a karácsony, majd egy új évbe léptek át. De Juli szorgalmasan járt a templomba. Az egyik este egy zokogó férfira lett figyelmes. Nem sírt hangosan, de Juli mégis felfigyelt rá. Odament hozzá, átölelte a vállát, és igyekezett enyhíteni az ember fájdalmát. Aztán megsimogatta a hátát, és szép lassan megindult hazafelé. A férfi nemsokára utolérte, és megköszönte a segítséget. Ahogy Juli ránézett, látta szemei vörösek voltak a sírástól, ruhája pedig olyan volt, mintha hetek óta nem cserélte volna. A szeméből látta, hogy hasonló korú, mint az édesapja. Mi történt?-kérdezte Juli. A családom.... Fájdalomtól elcsukló hangom mondta el, hogy egy részeg autós nekiment a fia kocsijának, Mindenki meghalt, a fia, a menye a kis unokája és a felesége. Vince bácsi azért járt a templomba, hogy a Jóisten vegye el az ő életét is, hogy együtt lehessen a szeretteivel. Juli nagyon megsajnálta, majd másnapra megbeszélte Vince bácsival, hogy itt találkoznak a templomban, és együtt imádkoznak. Közben este megbeszélte a férjével, hogy a ház mögötti kis nyári konyhába elszállásolják Vince bácsit, amíg ilyen elesett.
És másnap az ima után Juli karon fogta Vince bácsit, beültette az autóba, és hazavitte. A vacsoránál is üveges szemekkel nézett maga elé, és halkan mondta:drága Bözsikém, drága Peti fiam, drága Éva menyem, drága, drága Robi kis unokám. Nándi hátra kísérte Vince bácsit, és lefektette. Másnap Vince bácsi sűrű bocsánatkérése közben igyekezett hazamenni, hogy ne legyen új ismerőse terhére. De Juli és az édesanyja nem engedték. Mamó hátrakísérte Vincét, és csak beszélt, beszélt. A fájdalmairól, az elvesztésről, és arról, hogyan tud megbékélni. Vince egy darabig hallgatta, majd ő is mesélni kezdett. A boldogságról és a szerettei hiányáról. Míg Juli és Nándi dolgoztak, Mamó és Vince a ház körül serénykedtek, Mamó főzött, Vince fát vágott, füvet nyírt, és megcsinált minden munkát, amit talált. Majd egyszer csak kitavaszodott, kivirágoztak a fák, az énekes madarak trilláitól lett hangos a kert.
De Vince megbetegedett. Egyre soványabb lett, nem tudott enni, a végén már fel sem kelt. Hiába hívtak hozzá orvost, nem találták mi baja. Juli napokig ült az ágya mellett, friss húslevessel etette, szeretettel gondozta. Aztán a következő reggelen már nehezen lélegzett, a kanálból sem tudta lenyelni a levest. És Vince itt hagyta a családot immár örökre.
A formaságok elintézése után méltó módon eltemették a családja mellé..
Pár hét múlva hivatalos levelet kaptak, miszerint Vince bácsi minden vagyonát megörökölték. Nyáron kivettek pár nap szabadságot Juliék, és felkeresték a címet, ahol egy takaros ház állt. A garázsban autó, a ház pedig szépen bebútorozva. Az egyik fiókban régi fényképeket találtak. Mamó beült a fotelba és nézegette a képeket. Ám egyszer csak felkiáltott. Juli! A lánya futott, nem tudta mi történt. Anyja hófehéren nézte az egyik képet, majd rábökött egy gyerekre és azt mondta: ő itt apád. És mellette a legjobb barátja, Öcsi. És Öcsiben felismerték Vince bácsit.
Gyorsan futott el a nyár, az ikrek iskolások lettek, majd újból itt volt a karácsony. Juli a szokásos helyén ült a templomban és maga elé idézte az elmúlt egy évet, édesapját, Vincét, és a megnyugvást.

Talán édesapja küldte Vincét, talán véletlen volt....vagy az imának van ilyen ereje?
A következő karácsony szeretetben, békességben telt. Mamó végleg a lányához költözött, és minden karácsonyra úgy gondolnak, mint egy nagy ajándékra.