2016.10.26. 22:32, Sándor Kinga
Adj esélyt
Mikor a gyermeked szemébe nézel,
meg kérdezed-e, gondolatban tőle,
ugyan meddig élheted gyermekkorod,
vajon felnősz-e, és lesz-e öreg korod?
Most még gondtalanul kacag,
kicsi szívében nincsen harag.
De mi lesz holnap, ki tudja,
lesz-e néki jövője, múltja?
Lesz-e néki gyermeke, unokája,
lesz-e néki hite, lesz-e vallása?
Vagy eltapossák, esélyt sem adva,
bosszúból, hitéért legyilkolva.
Hogyan tudsz úgy szemébe nézni,
csöpp kis arcát, haját simogatni?
Miközben tudod, hogy tőle az esélyt
te vetted el, szíved akkor mit felel?
Hogy tudod gondtalanul ölelni,
csacsogó beszédét hallgatni?
Édes kacagását hallja-e szíved,
amit ellepett már a gyűlölet.
Mert, hamar eljöhet az a pillanat,
mikor édes, csilingelő hangja
már csak egy fájó emlék marad.
Hisz te döntöttél így, te, magad.
Többé nem ölel már át kicsi karja,
nem ad puszit, puha, rózsás ajka.
Nem simogatja orcád, nem becéz,
Isten felé nyúl már az a két kis kéz.
Sírjánál ne ereszkedj térdre, mert
a te lelkeden szárad csöpp kis vére.
Egy szó kellett volna, csak egy nem,
de megtagadtad tőle, te esztelen.
Sándor Kinga
2016-09-22
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
