Liberális Csalamádé – vagyis készülnek!

Folyik az alakizás. Jobbra át! Balra át! Balfácánok futólépésben gyakorolják a koalíciót, ide-oda sunyítva, ki hova, merre, mikor, miért és kivel?
Tóta W. Árpád, Újházi István, Molnár Csaba, Gurmai Zita és összes vörös-fülű kisgyermeke, Hadházy Ákos, Gréczy Zsolt, Kovács Laci Bátyó, Molnár Gyula, Kunhalmy Ágnes sztriptíz-művész, Popper Péter az esztéta Tuti-tulaj, Gyúrcsány Fletó mocskos-beszéd művész, a szalonna-szájú Vadai Ágnes, Gőgös Zoltán, és, és, és… mind. Füttyögés, rikács, átkozódás, mint az ismert kutyaugatás nem hallik az égbe.
Ez utóbbit nem a klerikális reakció, a papok, hanem egy régi, magyar közmondás állítja. De EZT SEM tudják (persze) odaát, ezek a ballibsi off-magyarok. Mert, ugyebár vannak off-shore számlák, például, amelyek valamilyen területenkívüliség okán nem tartoznak sehova. No, éppen ilyenek az off-magyarok is. És ebből jól el vagyunk látva!
Ők, meg a szakajtónyi többi azok a véreb utódok, akiknek őseire annak idején nagy mellény került a Vörös Hadsereg kegyes jóvoltából. Az új-típusú szovjetember ugyanis nagyon elfoglalt volt.
Három műszakban munkálkodott az ország TELJES felszabadításán. nemcsak a miénken, mert a keresztény Nyugat jóvoltából bőven jutott nekik, hisz’ egy új világot építettek – mint mondták volt. S a Nyugatiak ezt hitték volt, pedig a politikai korrektséget jóval később fejlesztették ki az új gyarmatosítás titkos fegyvereként. Szovjetkéink izzadva hordták el az ország megmaradt értékeit, amit addig még nem bombáztak vagy lőttek szét. S ez sok vesződséggel járt, időbe telt.
Ezért volt szükségük Rákosira és vörös véreb csapatára, akik boldogan végezték a piszkos munkát. Rövid idő alatt, így vagy úgy megzabolázták az ellenálló népet. A Párt Ökle, az ÁVH néhány év alatt több mint egy millió embert figyelt, kutatott, vegzált, internált, bebörtönzött, kivégzett. Ez volt a BÉKEHARC, amely sikeresen tanította meg az embereket kussolni.
De a „Nagy Elődök” egy idő után szépen beköltöztek (itthon) a Munkásmozgalmi Parcella betonkockáiba, Moszkvában pedig a Kreml hosszan elnyúló falába. Van ott hely bőven.
Múltak az évek, majd ide is beosont a „nyugati típusú demokrácia”, amelyben minden apró, csaholó palota-pincsi még mindig vérebnek képzelheti, és képzeli is magát – és úgy is viselkedik!
Nem veszik észre, hogy a vérebet nem esze, okossága miatt tartják, mint biológiai fegyvert, hanem mert megrészegül a vérszagtól, s támad, ha nincs, aki visszatartsa. Nos, a mi ballibsi vérebeinkről időközben kiderült – miután az itt állomásozók hazamentek – hogy valójában csak palota-pincsik, akik csaholnak ugyan, de egy rövid, gyors rúgással az ágy alá lehet őket röpíteni. S ott már csak vinnyognak, vagy frusztráltan egymás fülébe harapnak. Ez van most, idehaza nálunk. S mivel az álmodozás (mely Vörösmarty óta „kancsalul festett egekbe néz…”) mindig erős oldala volt a balos megváltóknak, most összefogásról, elő-, utó-, és megváltó, leváltó választásokról ajvékolnak, győzködik egymást! – Biztatgatnak, hogy így vagy úgy ezek visszaadnák kezükbe az áhított hatalmat. Persze teljesen függetlenül
attól, hogy mit döntenek a polgárok, akár kétharmados többséggel! Szép álmokat pincsik, pancserek, prolik!

Néha megbocsájtóan, de leginkább felmérgesítve nézzük ezeket a vörösre pirult pofájú pincsiket, akik most is, ’56-os nagy ünnepünk 60 évfordulója kapcsán lila fejjel kivonulnak, és elkeseredetten vizslatnak egy-egy mikrofon vagy kamera után. Szerencséjükre azért van lakáj-sajtó, amely idejében felbukkan kép-, és hangrögzítő kütyüivel, s máris nyomja a szájukba: „Tessék! Mondd csak!”
És a kissé félresikerült orvos-igazgatónő Havas Szófia, aki Horn Gyulus néhai pufajkás édes unokahúga, a pártos mellébeszélő-históriák mestere Ungvári Krisztián, Juhász Péter a füttyös-fütyülős csapos, Bokros Bajszos Lajcsi panamai közgazdász-professzor; a filozófus TGM, a Tangás-Gatyás Pangás liberális emlékműve, az 1956 fáklyaként világló-sziporkázó Mécs Imruskája, Ungvári Rudolf a németül (is) acsarkodni képes Rottweiler a kis Krisztiánka apukája, a leghórihorgasabb liberális: a Szőke Herceg Fjodor Gabriella, a Hócipők atyja Farkas-házy Tivadar, vagy a nagy lesiklás mestere Havas Henrik – mind, mind depresszióba szédült off-magyar.
Szegénykéink már azt sem tudják kínjukban, hogyan tudnák még jobban megsérteni, megalázni, megtaposni az egyre inkább önmagára találó, egyre büszkébb, s egyre sikeresebb magyarokat. Ezért fütyülnek a Himnusz helyett, kivonulnak a parlamenti megemlékezés elől, hápognak és csápolnak.
Nekünk nem kellenek sem ők, a maguk egyre trágárabb nyelvezetével, ocsmány provokációival, sem pedig az ide általuk becsempészendő betolakodók. Vagy Európa legsötétebb éjszakáját ránk hozó pokolfajzatok. Lucifer, Martin Schulz, Jean-Claude Juncker, Belzebub, Guy Verhofstadt, a megbukott kancellár, az osztrák szoc-dem Frankenstein, Gurmai Zita német klónja: Angyalka Merkel és a többi kis libsi-pincsi mind tudja, hogy itt nem nő fű az ő számukra sem épp úgy, mint a saját off-magyarjainknak.

Ezért igyekeznek közös erővel és Soros Gyuri bácsi dollár-milliárdjaival mielőbb lecserélni a lakosságot, s hozzák százezer számra az arab, afgán, Paki, szír, etiópiai analfabéta, munkát nem ismerő és nem is vállaló muszlim fiatalt – akikből rövid úton teremthetnének maguknak egy új ÁVH-át, s azzal, nem holmi demokratikus játszadozással, szavazgatással végre legyőzhetnének bennünket.

Lássuk be, és értsük meg: nem babra megy a füttyögés, a trágárkodás, a provokálás, az elkeseredett ballibsi póker! Ez a „jámbor liberális álmodozás” nálunk két év múlva igen veszélyes is lehet! Ez vérre megy! Szóval figyeljünk, és tartsuk szárazon a puskaport!
(Ja, és még valami: jövőre lenne SZÁZ ÉVES a nagy Szovjetunió! Ezt akarják újra életre kelteni Moszkvától Nyugatra, hogy megünnepelhessék a centenáriumot?)

2016. Október 26. v. Hajdú Szabolcs