Bottal és parittyával pajzs és dárda ellen

A két hegy között óceán-kék színben tündökölt a mélyben a völgy. Az egyik hegy jóval magasabb, szélesebb, impozánsabb volt, mint az óceán-kék völgy túloldalán éppen hogy kiemelkedő, szinte csak pontszerű dombnyi hegyecske. Odaát a hatalmas hegyről lefelé peckesen lépkedett a völgy irányába egy óriás, modern páncélban, állig fegyverben, pajzzsal és dárdával a maga muszklijait és persze saját hegyének népét védő NEW nemzetiségű. Mérhetetlenül kivagyi mosollyal kezdte gúnyolni mint mindig, így ma is, az ellenoldali apróbb hegy OLD nemzetiséget.
" Kémeim jelentették, hogy nálatok mindenki lop, csal, hazudik! Mindenki sikkaszt! Mindenki a hegyen túl felé kacsintgat! Ti egy büdös korrupt nép vagytok OLDok! Én vagyok az óriás, én vagyok a New, ezért én mindent tudok és ezért én parancsolok! Akár lop, akár nem lop nálatok mindenki, én vagyok a hatalmas és minden úgy lesz, ahogy én akarom! De mert én egy jó New vagyok, ezért demokratikusan felajánlom, hogy a képviselőtök megküzdhet velem.
No ki mer kiállni ellenem?"
Összenéznek a domb-nagyságú hegy lakói és a hátsó sorból hirtelen előlépett egy kezében parittyát tartó, de a nép által jól ismert férfi.
"Hallod-e te New! Te karddal, lándzsával és dárdával jössz felém. Gazdag vagy, hegyed telve kincsekkel, gazdagabb a néped,mint az enyém, mondd, te miért bántod az én népemet? Mi közöd neked az én népemhez? Hiszen itt van közöttünk ez az óceánkék völgy, igazi természetes határ, távol állunk egymástól, mi biztosan nem támadtunk rátok, hát te miért támadsz ránk? De ha kívánod, én megvívok veled. De csak azért, mert a gúnyt, a rágalmat, a büszke Oldok gúnyolását, pártütő jumurdzsákjaink harminc ezüstjének csörrenését csak a harc heve moshatja le".
Az óriás ekkor előre tolta hatalmas lábát és mancsát, hangosan vicsorogva elbődült és dárdájával a kicsiny Old felé rontott. A kicsiny old egy másodperc töredékére megállt, hirtelen az Ég felé nézett és azt kiáltotta: „Te dárdával és lándzsával, én Isten segítségével jövök”. Hátul felzúgott az Oldok serege: „Nyújts feléje védőkart, ha küzd ellenséggel”. Aztán Old furfangosan megpörgette parittyáját, amitől az óriás New hátratántorodott és elterült. De nem halt meg, csak a nem várt furfangtól elájult.
Az Oldok pedig tudják, hogy Isten segítségével találnak majd mindig valami furfangos megoldást, amitől a New soha többet nem teszi be szőrös lábát az Oldok földjére és nem meri őket gúnyolni. Esetleg másik Oldokat, más jumurdzsákokat keres máshol, valami más medencékben, más hegyeken túl...
Itt a vége fuss el véle…(te ronda dög és galád New!) :-)
 

(GundvS)