Az a kis kert és a faházikó az én igazi otthonom. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megvettem és elkezdtem babusgatni...

Igen, babusgattam, mint egy gyermeket, tapétáztam ahol lehetett tapétát ragasztani, mert a faanyag szépségét nem szerettem volna sehol eltakarni... A falépcsőt lelakkoztam, aztán néhány év múlva mégis szönyegek kerültek a lépcsőkre, ma is így van. A nappaliban töredezett deszkapadló volt, tehát elkerülhetetlenné vált a járólapozás. Nagy munka volt, de igazán megérte, mert most is szép és könnyen tisztítható a legnagyobb helyiség. (Nehogy valami igazán nagy helyiséget képzeljen el a kedves olvasó, hiszen az egész ház nem nagy...) A férjem épített egy jópofa bárpultot, tükrös polcokkal, ahogy kell... Amikor még nagy társaság járt hozzánk, a polcokon innivalók is sorakoztak, ma már inkább csak poharak és apróságok, díszek...

A konyha változott a legtöbbet, mivel egy betöréskor elvitték a gázpalackokat, így a tűzhely fölöslegessé vált... Azóta sokáig villanyrezsón főztem, mígnem az idén kaptam egy tűzhelyet és hozzá palackot is, így megint lehet sütni...

Apró örömök értek ezen a nyáron, mert tudtam vásárolni egy szieszta kályhát is, így már nem félek a hűvös időtől.

A házban minden a helyére került, szinte mindig rend van. Évek óta nem történt betörés, mert egy kedves család már állandóan a szomszédban lakik. A családfőt gyermekkora óta ismerem és amilyen kedves kisfiú volt, most éppen olyan jóindulatú felnőtt lett. Családtagjai is mindannyian rendesek, segítőkészek.

Időnként tényleg jól jön a segítség, de igyekszem nem terhelni senkit a magam gondjaival. Önellátó vagyok...

Egyetlen gondom, hogy a férjem nem szeret ott tartózkodni, inkább Pesten dédelgeti a kiskutyánkat. Az is tény, hogy kutyuskánknak nem vált be a kerti nyaralás, állandóan félteni kellett a bogáncsoktól, kullancsoktól, veszélyes kutyáktól, mert a mi picikénk beleköt a nála nagyobb kutyákba is...

Kutya nélkül viszont én is szomorú lennék, de ezt valahogy megérezte a kedves szomszédék egyik kutyája, egy egyéves puli, és amikor a "tanyán" vagyok, ő teljesen hozzám szegődik. A teraszomon alszik éjjelente, nappal pedig kísér mindenütt.

Ha a kertben ténykedek, "ő" a közelben szunyókál, de figyel, és ha bárki az utcába tévedne, vad csaholásba kezd.

A kertre bizony nagyon ráfért a gondoskodás, és - mivel évek óta nem kertészkedtem - be kellett pótolni a sok mulasztást. Fekete fóliával terítettem le a földet és a lyukakba ültettem be a palántákat. A gyom valóban nem fejlődik a fólia alatt...

Termett kukorica, tök, pattiszon, padlizsán, paprika, paradicsom, kukorica, tarkabab, uborka... (persze még nem nagy mennyiségben, de jövőre nagyobb területet fogok beültetni). Most már itt az ősz, és október 20-e után lehet fákat vagy bokrokat ültetni...Ezért kell nekem ősszel is a kertben tevékenykedni. Most az ásás, gyomtalanítás, talajelőkészítés a feladatom, amelyet örömmel végzek.

Úgy érzem, a földből erőt nyerek. Meghálálja a verejtékes munkát ez a drága kis kert, amelyet imádok.