JUBILEUM
 

Tíz éve jelent meg a "Vörs története" című falukrónikám, ami (szerénytelenség nélkül mondhatom) elég szép sikert aratott. Bizonyítja ezt, hogy nagyon sok gratulációt kaptam úgy személyesen, mint telefonon, vagy levélben. A levelek közül most csak (a két esztendeje elhunyt) Futó Elemérnek, a Kis-Balaton értő-szerelmesének a hozzám írt sorait idézem:
"Kedves Dénes Barátom!
Nagy örömömre szolgált, hogy az általad írt könyvvel megtiszteltél és kedvesen dedikáltad.Többszörösen örömet szereztél azzal, hogy szeretett falunk történetét összegyűjtötted és jól megírtad. (Nem vagyok irodalomkritikus, de véleményem szerint nem az ő ítéletük fontos, hanem az egyszerű olvasóé. Még akkor is, ha ez utóbbi kissé elfogult.)
Azt hiszem tudod, hogy születési helyem nem Vörsön van, hanem a szomszédban, de ez nem jelent semmit, mert amióta értelmem kinyílt, mindig is vörsinek vallottam és most is annak vallom magam. Apai és anyai felmenőim évszázadokra visszamenően a múlt ködébe vesznek. Mi sem példázná jobban igazamat, mint a Te sorsod: Távol születtél, de ízig-vérig vörsi lettél! A kutatásaid nehéz munkájáról és kitartásodról most nem említve szót, habár az is példás, a sorok között minduntalan előbukkan az a nagy szeretet és alázat, amit a falu lakói iránt érzel.
Tudom, hogy mindig vannak és lesznek is igaztalan "kritikusok", akiknek véleményét igyekszik az ember nem figyelembe venni, de azért a lélekben apró tüskék maradnak. Oda se neki! Amit "elkövettél", az magáért beszél!
A lényeg az, hogy aki tud és tehetségéhez mérten tenni akar szűkebb környezetéért, az tegyen, mert ha a ma élők nem is mindig hálásak, az utánunk jövők biztosan azok lesznek.(Lásd Kövér János idézett írását!)
Kedves Barátom! Még egyszer köszönöm a könyvet és az Alkotáshoz gratulálok.
Balatonberény, 2002. november 9.
Barátsággal üdvözöl: Futó Elemér
 

*
 

Az is jólesett, hogy pár hónappal később a Szabad Föld 2003. január 17-i számában Valló László a "Könyvsarok"című rovatban méltatta munkámat, "Vörs története" címszó alatt Az alábbiakban ezt az írást teszem közzé:
"Szerencsésnek mondhatja magát az, akihez a sors oly kegyes, hogy egész életét ősei földjén élheti le. Nekem sajnos ez nem adatott meg, ugyanis a második világháborút követően a győztes nagyhatalmak úgy döntöttek, hogy szülőföldemet, a Felvidéket ismét elcsatolják Magyarországtól. S mivel szüleim nem voltak hajlandók szlováknak vallani magukat, 1947-ben kitelepítették a családunkat. Kiűzetésünk idején én még csak tizenegy éves gyermek voltam, mégis mély, kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem ez az égbekiáltó igazságtalanság.
Álmaimban sokszor jártam otthon: Komárom környékén, a Kisalföld síkján, a vizes-zsombékos laposokon, a Nádas-ér partján, a ligetes Sistagban és fürödtem jókat a Vágban...Ezek után talán érthető, hogy később, már felnőtt fejjel is mindig gyermekkorom világát kerestem...Így jutottunk el feleségemmel Vörsre a hetvenes évek elején. A falu, a vidék régi emlékeket ébresztett föl, és az az érzés vert gyökeret bennem, hogy itt szeretném leélni az életemet."
Az idézet a Vörs története című könyv szerzőjétől, Tóth Dénestől való, aki itt, a Kis-Balaton központjában lelt második otthonra. Úgyannyira, hogy lelkes és kitartó munkával egybegyűjtötte, rendszerezte, és színes, olvasmányos, gazdagon illusztrált kötetbe foglalta a település történetét. A több száz oldalnyi falutörténet átfog múltat és jelent, a legrégebbi történésektől, emlékektől a máig ível. Szól a természeti környezetről éppúgy, mint a falu társadalmáról, a földesurakról, a jobbágyokról, a cselédsorsról, a kivándorlásról, a világháborúkról, a téeszesítésről.
A tényeket rögzítő számsorok, dokumentumok mellett sok-sok emlékezés, vallomás, sőt vers teszi személyessé Vörs történetének bemutatását. Közülük is kitűnnek azok, amelyeket a környező táj, a Kis-Balaton természeti szépsége ihletett.A szerző a falu szülöttének, Borsi Darázs Józsefnek, a Kis-Balaton költőjének szavaival mutatja be, mit jelent ez a vidék az itt élőknek: "Ez a tájék, amelyben ez a község érintkezik az ősi lápvilággal, a sejtelmesen susogó nádassal, kócsagokat rejtő, mesebeli szépségű vadvizekkel,mindenkit megfog csöndjével, szépségével és mindenki szívébe zárja.Nagy hírű elődök: a krónikaíró Kövér János, Lóczi Lajos, a híres tudós, Jankó János, a néprajzi kutató, Lovassy Sándor , a kiváló mezőgazdasági szakember vagy Váth János, a néptanító éppúgy szívükbe zárták, mint a filmező Homoki Nagy István vagy a faluban élő, dolgozó emberek."
Ám ez a "tájék" alighanem csodát tett a szerzővel, Tóth Dénessel is. Az ismerős táj visszaadta neki a Felvidéken hagyott fiatal éveit -írja róla Gál József, a Somogy Megyei Honismereti Egyesület alelnöke a könyv előszavában. Igazi néptanítóvá vált, a falu közművelődésének mindenesévé. Mint "őslakossá" lett pedagógus, minden hozott és szerzett tudását letette a közösség asztalára, amikor pedig az iskolája nyugdíjba küldte, megírta a település történetét. Vörssel (és a Kis-Balatonnal) Tóth Dénes is hazatalált."
Megjegyzés: 1987-1996-ig a Zala megyei Gyermek-és Ifjúságvédő Intézetnél dolgoztam nevelőszülői felügyelőként, ill.családgondozóként. Nem küldtek nyugdíjba, inkább marasztaltak; én akartam nyugalomba vonulni hatvanévesen.