Pár gondolat a pedagógusokról2016.05.04. 22:25, Zita Stodoláné Erky
Pár gondolat a pedagógusokról
1976-ban kezdtem el dolgozni egy falusi óvodában, ahol a gyerekek fele szegény, a másik fele (szintén szegény), de cigány volt. Soha nem lakott bennem előítélet, a gyerekek szeretete terelt a pálya felé. Sok nehéz döntést kellett hoznom, és sok öröm is ért! Mert óvónőnek lenni nagyon nehéz. Sok emberrel találkoztam, akik tudták mire van szüksége a gyermeknek, és sokkal, akik csak a saját érdekeiket védték. De olyan pedagógussal, óvónővel nem találkoztam, akit nem a gyermekek szeretete tartott a pályán, hanem valamiféle érdek. Nehéz naponta több százszor lehajolni, mindent elismételni, és mosolyogva dicsérni. Mert a három éves csöppség bejön az óvodába, és része lesz az életemnek, ha akarom, ha nem. Mások gondjaival fekszem, és kelek. Vajon tényleg diszlexiás? Tényleg balkezes? Hogyan mondjam meg a szülőnek, hogy minden nap felsír álmában? Mert egy életet rám bíztak, és a legjobb tudásom szerint kell őt elvezetnem az iskolás korig. Mégis miért csináltam? Nem a fizetésért, mert egy jobb szakmunkás többet keres, mint egy óvónő. Nem is a nyári szabadságért, mert az sem túl vonzó. Azért csináltam, mert boldoggá tett a tudat, hogy egy kis ember általam vált tisztességes emberré, mert a személyiség kialakulásakor észrevettem az egyéniségét, és az abból fakadó jó dolgokat.
És most azzal szembesülök, hogy pár ember, aki iskolában dolgozik, és pedagógusnak mondja magát, épp a gyermekek ellen cselekszik! Mert neki fontosabb az egyéni karrier, mint a jövő, a jövő nemzedéke.
És tüntetnek, hergelik a gyerekeket, akiknek nem tanították meg a jövőbe vetett hitet, akik nem tudják, hogy felhasználják őket!
Mindenki életében van egy TANÍTÓ, aki meghatározta az életpályáját, a sorsát! Sajnálom a mostani gyerekeket! Ők nem kapják meg a jövőt, csupán egy széttépett, meggyalázott múltat. Mondom én, akinek a betegsége derékba törte a pályáját, aki félig bénán 47 ezerből tengődik. De nem bántam meg semmit! Ha újból kezdhetném, újból ezt csinálnám! Szeretem a gyerekeket, és törődtem velük, tudásukat, lelki gazdagságukat gyarapítottam, hogy felnőve legyen a tarsolyukba mit tovább adni! Csak így lehetek halhatatlan, csak így mondhatom, hogy nem éltem hiába.
És most látnom kell, hogy a tanárok tüntetnek, a gyerekek ellen tesznek! Mert fontos a fizetés, fontos a családdal töltött szabad idő! És azok az emberek, akik képesek maradandót alkotni, a gyermekeket jobbá, nemesebbé nevelni, soha nem lesznek szegények! És ez nem csak a pedagógusokra igaz, hanem mindenkire, aki emberekkel foglalkozik, aki áldozatot hoz más életének jobbá tételéért! És lehet ő orvos vagy tűzoltó, szakács, vagy masiniszta! Nem a pénz tesz gazdaggá, hanem az, hányan szeretnek és törődnek veled, hányan említik nevedet az életük jó dolgai között!
Nem értek egyet a tüntetéssel, nem értek egyet a kormány megzsarolásával! És nem értek egyet azzal, hogy a gyerekeket szándékosan butítani kell! A gyermek ismerje meg a múltat, vonja le a következtetéseit! Az igaz dolgok halhatatlanok, bármit is tesznek ellene.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves Zita! Nekem is van olyan pedagógusom az emlékeimben, ki meghatározó szerepet töltött be az életem alakulásában!
De ő sem a pukli félék közé tartozott!