Önteltség? Kisebbségi komplexusok? Kórkép egy korképről2016.05.01. 19:14, Gundy Sarolta
Önteltség? Kisebbségi komplexusok? Kórkép egy korképről
Ki gondolná, hogy az önteltség és a kisebbrendűség valahol mégis csak kéz a kézben járnak. A kisebbrendűséget paradox módon nagyképűséggel lehet kompenzálni, lehetőleg a beosztott lenézésével, alázásával, kizsákmányolásával és földbe döngölésével. Vannak és voltak helyek, körülmények, munkahelyek, ahol a hierarchia emberien működött, és működik a mai napig. De vannak helyek, ahol a több papír-tulajdon és főleg a poszt megkeseríti a kevesebb papírral bírók életét, ahol a magasabb beosztás túl sok alávaló cselekedetet engedhet meg magának. Van ahol ezt megengedik, van ahol nem. De miért?
Csak.
Erről jut eszembe!
"Hallottam egy emberről, aki elment Adlerhez, a híres pszichológushoz, a "kisebbrendűségi komplexus" felfedezőjéhez. Az ember több hónapos, hosszú és nehéz kezelésen esett át. Adler végül azt mondta:
- Ön meggyógyult.
- Igen, én is úgy érzem - lelkendezett az ember -, nekem van a legszebb, a legjobb kisebbrendűségi komplexusom a világon!"
No, ha ezt mondta, akkor igazán humoros betege lehetett Adlernek. A fáma itt megakad és az ember további, esetleges öntelt gonoszkodásáról már nincs szó.
Én sokkal, de sokkal földhöz ragadtabb példákat látok magam körül. Vegyük példaként, mert manapság ez kurrens téma egy intézményi rendszert, ahol adva van pl. egy asszisztens. Kiváló szakember, a kisujjában a szakma. Igaz, nem diplomás, de a szakterületéhez úgy ért, mint igen kevesen széles e hazában. Nem szégyen meghallgatni tanácsait még 3 diplomával sem. Szembe vele harsánykodik az ifjú, éppen hogy az egyetemet befejezett diplomás . Majdnem szülő-gyereknyi a korkapcsolat közöttük. Kezdő még ugyan a lelkem, nagyon kezdő, de ő a diplomás, és természetesen a diplomájával kapta kézhez a fene nagy öntudatát. No és a száját. Persze a tapasztaltabb más diplomások is átlátnak rajta. Azt is, hogy semmi különlegesség nincs benne, mert honnan is lenne? Elméleti ifjonc, gyakorlat nélkül, amolyan CTRL C, CTRL V-fajta. Amit lát maga körül, újraismétli, de azt aztán óriási öntudattal teszi. Idegenek, a szakmához nem értők előtt persze giga-poszternyi arccal. A hozzáértők előtt viszont tenyérbe mászón érdeklődő szerénységgel próbálja palástolni tényeleges nemtudását és szétszórtságát. Evidensen kisebbségi komplexusokkal halmozott személyiség, aki a nagyképűségéből, és a feneketlen nagy egojából él ráadásul intrikál. DE! Nincs kritikusa, nincs aki meg merné mondani neki, hogy az nem jó úgy, ahogy csinálja, és illetlen, bunkó dolog a munkatársakkal ilyen ifjú korban ilyen magas lóról beszélni. Az aki tudja és megmondhatná neki, hogy legyen szerényebb, mert nem ő nyomta a spanyolviaszt, az nem mer szólni neki, mert Ő a főnöki kedvencke. A főnöknél eláztathat mindenkit, és a főnök csak egyoldalúan tájékozott. A főnök úgy ítéli meg a beosztottat, ahogy kedvencke elpletykálja neki. Akit kedvencke bemószerol, azt a főnök is utálja. Persze szakmailag a főnök sem ért ahhoz, amit istenít nála, de hát lelkük rajta! Csak a kevesebb papírral bírókat ne ekéznék koholt érzelmeik alapján. Mert a kevesebb papír mögött olykor sokkal, de sokkal nagyobb a tudás, nagyobb a szerénység és nagyobb az emberség. A lelke mélyén persze érzi ifjoncunk, hogy a lenézett másik ember többet tud nála, így aztán hiába a nagy mellény, az a nyomorult kisebbségi komplexus csak belebújik, mint a kisördög. S hogy mindezt palástolja, csakis, azértisból, még inkább megalázza, pellengérre állítja azt, aki többet és összeszedettebben tud nála.
No persze, az "csak egy asszisztens", az "nem is doktor" . S hogy nyomatékot adjon magas státuszának , még rádob néhány lapáttal az alázásra: "Ezt még egy majom is meg tudja csinálni". (Akkor miért nem te csinálod kedvesem?) Támad. Egyre embertelenebbül és egyre agresszívabban, egyre szemtelenebbül és egyre többeket támad. Kiéli magát a beosztottakon. Nem a sajátján -az még nincs neki- hanem a főnök beosztottjain. A kollégáin. Ő a diplomás. (Vagy a porcelán boltban ő az elefánt?).
Emlékszem a mérhetetlen alázatra, milyen hálás voltam, amikor a nálam idősebb még ha "csak" asszisztens is volt, de tanított engem, mint kezdő diplomást. Mennyivel másabbak voltak akkor az emberi kapcsolatok! Mert tudtuk, hogy egymás munkáját egészítjük ki, kemény egymásra utaltsággal. Az egyik az elméletben, a másik a gyakorlatban jeleskedett, kérdés nem volt a papírok számáról.
Nem is tudom mi ez, korszellem? Arrogancia? Teljesen új dolog előtt állunk. Ez lenne a jövő munkatársi és/vagy emberi kapcsolatrendszere?
Isten őrizzen a másokat lenéző öntudatos nagyképű ifjoncoktól, akik kisebbségi komplexusukat (szegényes mentalitásukat) olykor kompenzálandó porcelánbolti elefántként viselkednek egy nem ehhez szokott klubban. Óvakodjunk tőlük! FELÖKLELNEK! Pardon nélkül!
Nem lesz nyerő ez a dolog, Barátaim!
(GundyS, 20160429)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Szeretem olvasni a korképes kórképeidet. Mindegyikben pontos diagnózist állitasz fel. Gratulálok, remek írás, köszönjük szépen