A magyarok 3 szent ünnepe
Március 15, Augusztus 20, Október 23.

Ez a három nap szent és sérthetetlen minden igaz magyar részére határon innen és határon túl. Mind a három nap jelentősége beivódott az emberekbe, zsigereikben érzik, mint jelent ez a három nap. Ezen a három napon nem lehet másra gondolni, nem lehet mást előtérbe helyezni, mint a hazát, a szabadságot. Ezt tanították nekünk az iskolában, ezt tanította nekünk már régen az élet.

- Március 15-én Magyarország újkor történetének egyik meghatározó eseményére, a nemzeti identitás egyik alapkövének számító, 1848–49-es forradalom és szabadságharcra emlékezünk.
- Augusztus 20-a, az egyik legősibb magyar ünnep, Szent István király ünnepének napja. A keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja.
- Október 23-a, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja.

Igen, ez a három nap szent és sérthetetlen azok számára, akiknek fontos az ország, a haza, az együvé tartozás, fontosak a közös bánatok és örömök, a közös kudarcok és sikerek. Fontos a jövő. Országunké és a sajátunké. Nem tévesztve össze semmi mással, semmilyen „izmussal”, semmilyen más nézettel és elképzeléssel. Ezeken a napokon Magyarországot ünnepeljük, a hazánkat.

Most azonban valaki, valakik meg akarják törni ezt az egységet. El akarják rabolni március 15-ét maguknak, saját bukott rendszerük megmentése(?) részére. Az álca – mint mostanában már annyiszor – a pedagógusok és az oktatás helyzete. De ez csak az álca. Ugyanis már benyújtották „12 pontjukat” a kormány részére, amit el is fogadtak. Ugyanis a kormány már hetek óta kérdezi az iskolákat véleményükről. Ugyanis már többször felajánlotta a kormány a „vezérszónokok” részére is a tárgyalás lehetőségét. Azonban ezt mindvégig visszautasították, és erre a visszautasításra buzdították a többieket is.
Igen, ez csak egy álca. Mert, ha nem ez volna, akkor mit keresnének ott 17 különböző – más tárcához tartozó – szakszervezet tagjai? Mi az összefüggés például az oktatás és a közlekedés között? Az oktatás és a bányászat között? Igen, ez csak egy álca. A valódi okokat megmagyarázza – még a laikus számára is – ezeknek a tüntetéseknek főszervezője, Pukli István, - a Teleki Blanka Gimnázium igazgatójának személye, MSZP-s múltja, kapcsolatai - aki éles politikai kanyarok után lett a tanártüntetések egyik vezéralakja.
Most készül elkövetni élete legnagyobb hibáját. Március 15-ére újabb tüntetést szervez, de ez már nem kizárólag a pedagógusokról szól - nyíltan sem. A kormány és Orbán Viktor ellen szervezi ezt a megmozdulást Budapestre, ahová – jó szokásukhoz híven – autóbusszal fogják felszállítani a népet. Hogy kiket is? Nem tudjuk, de bizonnyal lesznek köztük nem is kevesen a legújabb megélhetési formát élvezők: a „megélhetési tüntetők”. (Mint ahogy azt már februárban is láttuk).

Az egyik legnagyobb nemzeti ünnepet összemosni egy megrendezett elégedetlenségnek álcázott tüntetéssel – több mint bűn, ez már hazaárulás. Nem fogják elérni céljukat. Már nem. Már mindenki látja ennek igazi célját. Az emberek lelkében már ott van a vészjelzés, a felkiáltójel. Vigyázat, nem elég a külső áradat, ezt kihasználva már belülről is gyengíteni akarják az országot. Gyengíteni kifelé és befelé is. Ezt nem lehet megengedni, ennek nem lehet szabad utat adni. Meg kell mutatni, hogy az ereklyék nem vásári áruk. Azokat nem lehet csak úgy félresöpörni.
Lengyel barátaink jönnek több ezren március 15-én, hogy együtt ünnepeljenek velünk. Fogadjuk őket szeretettel és megbecsüléssel, ne engedjük megzavarni ezt a szép és nemes találkozást. Együtt fogunk fejet hajtani múltunk e dicső és nagy eseménye előtt.
(V)