Szirmait vacogva,
fázva húzza össze,
hideggel dacolva,
szíve összetörve.
Küldj rá, irgalmas ég
védő hótakarót,
hiszen beteg, alélt,
csak tőled várhat jót.
Jön a zord, hideg tél,
készülj fel a harcra ,
de elmúlik, ne félj,
feléledsz tavaszra.
Álmodj most szépeket
meleg napsugárról,
közelít kikelet,
nincs már olyan távol .
Óvjon addig téged
a szeretetpaplan ,
kérjél segítséget,
ami megvigasztal .
Virág fejecskédet
beborítja a hó,
melegséget ébreszt,
mint puha takaró.
Gondolj a tegnapra,
ami felébresztett,
simogató napra,
mely örömöt szerzett.
Hunyd le most a szemed,
álmodjál szépeket,
felejtsd el a telet,
láss derűs képeket!
Meg fogod érezni,
ha eljön a tavasz,
jó lesz felébredni,
mikor rügyet fakaszt.
Pihenj addig csendben,
kicsiny, bátor virág,
várd ki türelmesen,
míg fagyos a világ!
Hótakaró alatt
vészeld át a telet,
hidd el, hogy még maradt,
aki téged szeret.
Készülj fel a télre,
de vedd fel a harcot,
ne érts többé félre
mosolygó Nap-arcot!
Erős vagy és bátor,
kicsiny, fehér virág,
megvéd a hósátor,
örül majd a világ.
Te hozod el nekünk
a szépséges tavaszt,
szebb lesz az életünk,
mert virágot fakaszt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves Zsóka! Nagyon tetszik, köszönöm szépen.