ELMONDOM MAGAMNAK, NAPLÓMNAK...
 

Figyelem, hosszú és a nyugalom megzavarására alkalmas gondolatok, ezért nem javasolom elolvasásra!
Most jutottam el oda, hogy a betelő hócipőm kicsordult. A leírt gondolatok - nyugdíjas lévén - már a pályán kívül születtek, de amit átéltem, tapasztaltam, az a "zöld gyepen" történt.
Csak remélni tudom, hogy volt tanítványaim közül egyen-ketten nem rövid emlékezetűek.
Demonstrálnak a pedagógusok... miért is? Adminisztráció, túlterheltség, szakfelügyelet...stb.
Kezdő tanárként 7 osztályba osztottak be, 7 tantárgy, 7 tanterv, 7 tanmenet, a tanév minden órájára óravázlat. Akkor éppen a gazdasági reform következtében nem volt írásos tananyag, a régi könyvek elavultak, egyetemi tanulmányaimból próbáltam összehozni a tanítani valót több mint 30 fő feletti osztálylétszámok mellett, kevés tapasztalattal.
Ha igazságosan és objektíven szerettem volna értékelni tanítványaim féléves teljesítményét, a heti két óra nem volt alkalmas magyarázni, részletes vázlatot íratni (amiből érettségizni kellett) és szóban feleltetni. Bejelentettem, hogy havonta egyszer írásban fognak felelni (előre nem látható időpontban), ami rengeteg dolgozatjavítást (és a diákok részéről folyamatos felkészülést) eredményezett, de legalább 4-5-6 jegye volt mindenkinek félévenként.
Szakfelügyelet? A szocialista időszakban egyik óra után két tartalmas véleményt kaptam: 1. hátul a szemétkosár mellett volt eldobva összegyűrt papír 2. hogy jövök ahhoz, hogy nem a könyvet tanítom? (Elavult volt....)
A mostani problémák gyökerét évek óta próbálom elemezni. Szerintem (végigasszisztálva a közoktatás és a felsőoktatás szétverését Magyar Bálint, Fodor Gábor és nem sorolom, kik által) az első számú gond a régi, normális oktatási rendszer visszaállítása.
Második: a pedagógusképzés megoldása, ami több szálon futó gondokat vet fel.
Harmadszor: az egységes tananyagot még mindig nem sikerült biztosítani, mindenki azt tanít, amit akar és abból a könyvből, amiből éppen akar. Tizenvalahány éve kérdeztem, miért nem azonos az A, B és C osztályok magyar nyelvtana?
Negyedszer: az általános társadalmi erkölcsök züllése eredményeként eltorzultak bizonyos arányok. Férjem bölcs mondását tartom a mai napig igaznak, el kell dönteni, ki ül az asztal fiókos oldalán? Soha nem lesz azonos fajsúlyú a főnök a beosztottal, a tanár a diákkal, a szülő a gyerekkel.
És hogy senki ne merjen szemellenzős elfogultsággal vádolni, sajnos vannak fenntartásaim döntésekkel, véleményekkel kapcsolatban is. (Itt a törlés és a gyalázkodás helye!)
Nem tartom etikusnak, ha egy kormánytag, aki 14 éve döntéshozó helyzetben van, azon jópofizik, hogy felesége esténként az ágyban óravázlatot kénytelen írni egyéb elfoglaltság helyett. És akkor mi van?
Egy hivatástudattal, szakmai felkészültséggel rendelkező pedagógus (óvodától az egyetemig értendő) pontosan tudja, hogy a tanév kezdetén honnan indul, év végére hova szeretne eljutni tanítványai fejlődése érdekében. Ehhez minden foglalkozás tartalmát át kell gondolni. Több éves tapasztalat után nem jelenthet gondot.
Trilógiát tudnék írni tanárként, egyetemi tanulmányi osztályvezetőként és két külön gimnáziumban szülőként átélt tapasztalataimról.
Anyagiakról nem beszélünk, nem lenne elegáns...

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy társam, akivel sok évet töltöttünk együtt, igazi pedagógus, igaz ember és magasan képzett szakember volt, akivel mindent meg tudtunk beszélni.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy voltak példát mutató tanáraim, kollégáim, akiktől sokat tanultam: szakmát, emberséget, hivatásszeretetet.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy voltak tanítványaim, akikkel okosan, őszintén, érdemi gondolatok alapján tudtunk beszélgetni.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyerekeim az Őket ért sokféle hatás alapján is okosak, kritikusak (velem szemben is), józanul élik életüket.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt is sok kedves kollégára találtam, akik hasonlóan gondolkodnak.
Köszönöm szépen!