NIMBUSZ                                                                                                                                                                                                                                                

               Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág

            Rég-pihenő imakönyvből kihullva,

            Vagy futkározva rongyig-cipeled

            Vett nimbuszod, e zsarnok bús igát  -

            Ady Endre Elbocsátó, szép üzenet című gyönyörű verséből tanultuk meg    és nem feledjük a szót, a nimbuszesőt hozó sötét, sűrű esőfelhőt és a szentek feje körüli dicsfényt, fénykoszorút, sugárkoronát, akár a közmegbecsülést, vagy nagy tekintélyt is jelentő bűvös varázst, de nem az amerikai meteorológiai mesterséges holdat, sem pedig az igencsak jó hírű Kereskedelmi és Szolgáltató kft-t.

            Lehet, hogy a nimbusz az, amiből kinőtt a vers rejtélye, illetve annak szép üzenete. A „vett” szócska kihüvelyezése, (amint a termést, a magot hüvelyéből, héjából kifejtjük, azaz magát az értelmét kihámozzuk), egyszerűen arra  késztet következtetni, hogy a nimbusz nem saját termése az emberi lénynek, hanem sokkal inkább kívülről való - mind fényében, mind  varázsában , - talán meg nem érdemelt jutalom, vagy éppen ajándék.

            Úgy vélték a csoportos egyenlőség, vagy egyenlőtlenség megnyilvánulásait is bírálók, hogy amig az őszinteség divatos formája a komédia, addig a simogató nimbuszból óriássá nőtt tekintélyelvűség esete is önmagában még mindig nem negatív fogalom. Az alá és részben mellé rendelkező szerepek esetében is közéleti és társadalmi működési területén egyszerűen az irányításban fontos a megléte. A probléma abban van, ha ezt kihasználják a „kihasználók” vagy visszaélnek vele a „visszaélők”. A tájékozódás és szemlélődés tekintetében, gyógyításban ismert s korszerű Yu Mei Ho-t idézzük, - ahol a feltétel nélküli engedelmesség kötelező. Nem csak az orvosnál, de a gyermeknevelésben, az iskolai oktatásban és egyéb más kapcsolatok – mint a most sűrűn emlegetett házassági és pár-, valamint más egyéb – kapcsolatokban is jelentkeznek olyan hatások, amelyek a kapcsolatok alá és fölé-rendelését használják,  -  akár jó, akár rossz célokra.

            Csak most vesszük észre, az Ady-nimbusz, délibábmentes döbbenet igazi „zsarnok bús igát” jelentő Papp Antal által felfedett „egyensúly-tragédiát”, hogy mit is rejtegetett a rendszerváltás, vagy rendszerváltozás a Közép-keleti EU-ban, hol még „él nemzet e hazán” (Vörösmarty). Büszkék szeretnénk lenni továbbra is íróinkra, akik olyan verseket írtak, amire ezer év múlva is emlékezni fogunk, feltalálóinkra, Szent-Györgyi Albertre, Neumann Jánosra. Büszkék lehetünk Puskásra és a magyar focira, illetve vízilabdásainkra, vagy Gémesi Csanádra a magyar vívásban szerzett eredményeire. Tehát, ahogyan Hamvas Béla fogalmaz: „Az életet nem az dönti el, ami az embert kívülről érinti. Az élet az elhatározáson múlik, a pszichológiai tevékenységen, amely a külső világtól teljesen független. Az emberi lét nem jelenségekből, hanem elhatározásokból áll. Csak az érdemli meg a szabadságot – csak az az egyén és az a nemzet -, amely mindennap újra és újra ki tudja vívni magának. (Johann Wolfgang von Goethe) Az, hogy valaki autokratikus vagy demokratikus személyiség, nem értékítélet, hanem pszichoszociális attitűd kérdése. Ma még sokan hiszik, hogy a hősben a látvány; a színpadi meghatározó és elragadó szerep a legfontosabb. Nem. A hősben egyedül a megvalósuló álom és eszmény a fontos.” Kritikus-párhuzamot sem tudnánk vonni az észak-afrikai tekintély kritikátlan elfogadtatásnak elve, illetve annak megdöntését követelő érve között, mint a napokban Delete Mubarak és a soron következő, haláltáncot járó diktatúrák.  A látszati demokrácia „zsarnoki bús igája”ott rejlett még az „újjászületési folyamatnak” csúfolt szándékos tekintélyrombolásban is: akár forradalmárként, vagy akár a egyházkormányzást   zsarolással bitorlóként – társadalmi és közegyházi tekintélyeket a közvélemény előtt megalázva. Vagy álljon előttünk példaként a romániai, rövid életű eufóriát követő 2003. szeptemberi  közvéleménykutatás felmérésének eredménye, - az Intolerancia diszkrimináció és tekintélyelvűség, amelyet az ismert The Gallup Organization  Romania végzett, Extremizmus Romániában című kutatási project részeként  prezentativ mintán.

            Így a felmérés kimutatja a román közvélemény erős ragaszkodását a tekintélyelvűséghez. A választók 84%-a  egyetért azzal, hogy „Romániának egy erőskezű vezetőre van szüksége, aki rendet teremt az országban”, valamint „ a közrend biztosítása fontosabb az egyéni szabadság tiszteletbe tartásánál.”

            A nimbusz-diktatúra költőtől a valóságig és a demokráciától az igazságig; a társadalmi egyensúlyban pedig a demokratikus ügyintézéstől az ügyintézés demokratizmusáig, - aki saját kora kihívásának eleget tett, beleértve a politikai berendezkedést, pártok és politikusok nagy felelősségét – az a nemzet szent űgyét töretlenül képviselte.

Mert a nemzetnek kétségbevonhatatlan kiegyensulyozott tiszta erkölcsű tekintélyelvű nimbuszra van szüksége, és nyilván ehhez a demokráciához a nép politikai fegyelmezettsége szükségeltetik.

 (Ajánlott a Fábián Zoltán – Sik Endre Előítéletesség és tekintélyelvűség című 1986-ban Budapesten megjelent, e tárgynak szakszerű feldolgozása.)   

                  Pásztori Tibor Endre