FELSZÁLLOTT A PÁVA ISMÉT                                                2015 december 30

Az első elődöntő után már írtam a gyerekekről, aztán egy ideig nem volt internetem, így a többit ismétlésben tudjuk megnézni.

Csodálatos. Ha csak ennyit mondanék, ez is elég lenne, de több műsorban hallottam, mások is hasonló véleményen vannak, és ennek külön örülök.

Öröm látni a gyerekeket a Balatonon a felkészülő, vagy jutalomnyaraláson. Az őszinte gyermek öröm, a felejthetetlen élmény a számukra. A szebbnél szebb fiú és leányka arcok. És milyen talpraesett nyilatkozatok!

Érdekelne, hogy ebben a mozgalomban hány gyermek vesz részt országszerte, a megszállott területeinken, és a diaszpórában. Annyi biztos, hogy magyarság megtartó ereje van a táncnak, a hagyományőrzésnek. Ezek a gyerekek hasznosan töltik a szabad idejüket, és nem csavargásra.

Azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy negyven év termését látjuk. Boldogok lehetnek a kezdeményezők, és érdeme tudatosítani, hogy nem minden kormány támogatta a szervezők, a tanítók munkáját.

Nem túlzok, ha a zsűriben a megelégedés örömét látom az arcokon, de a zsibongóban is.

Megszállottnak kellett ehhez lenni. Megérte. Bebizonyosodott valami: az egészen eltakart nemzeti érzés. Kiszabadult a szellem a palackból. Valótlan az a megállapítás, hogy a népdal, a népi tánc, és Uram bocsásd a magyar nóta divatját múlt ósdi valami.

 Miért van az, hogy az a magyar gyermek, aki idegenbe nőtt fel, aki nem hallott naponta magyar zenét, meghallva azt rabja lesz. Nagyon elvetemült, tájékozatlan, elkorcsosultnak kell lenni annak a magyarnak, akinek nem dobban meg a szíve magyar zene, népdal hallatán.

Nagyon örülünk, hogy az idei Páva a gyermekeké lett.

És itt köszönetet kell mondanunk a szülőknek, akik viszik a próbákra a gyerekeket, és népviseletbe öltöztetik őket. A tanítók, akik foglalkoznak a gyerekekkel úgy, hogy a próbákra örömmel mennek. A szervezők, akik helyről és lehetőségről gondoskodnak.

A Duna TV, amely műsorra tűzte, és a támogatók sokasága.

Az OTP nagylelkűsége… milyen szerencse, hogy nem Apró Piroska az elnöke…

Bocsánat hogy felidézem a siófoki vívó sportcsarnok építésekor a veje adott egy forint adományt...

Jó hogy nem erről vett példát  Lezsák  Sándor és neje, akik 500 000 forinttal toldották meg az általuk átadott  Lakiteleki Népfőiskola 500 000 forintos különdíjat. 

És még valami: ezek a fiatalok párválasztásra nem a diszkóba mennek...

Hihetetlen az a szeretet, az a hangulat, amelyet a zsibongóban tapasztaltunk.

Végül, de nem utolsó sorban, nem győztem csodálni Pál István prímás talpalávalóit az összeállítások, és átváltások pontos észben tartását kotta nélkül, ahogyan a zenekarát vezette.

Ő is megérdemelne ezért egy különdíjat.

Mindez a Fidesz-KDNP kormányzás alatt történik, és ez nem véletlen. Köszönjük.

Köszönjük innen a messzi Kanadából, hogy láthattuk. Élni fog ez a nemzet, amelynek ilyen ifjúsága van!

Bizakodva várjuk a klasszikus zene fiatal tehetségeinek a vetélkedését.

Vinczer S. Péter